Közélet

2014.09.25. 17:09

Hátat fordított az állam a háromgyermekes rákbeteg édesanyának

Péter Róbert és felesége 15 éve kötöttek házasságot. Szentbalázson teremtettek otthont, de az építési vállalkozó otthagyta őket a félig kész házzal, bírósági ügy lett belőle. Közben három gyermekük született, a legkisebb idén lett 8 éves. Három évvel ezelőtt kezdődtek a fiatalasszony egészségi problémái.

Kovács Gábor

– A betegségem úgy kezdődött, hogy a mellbimbóm elkezdett váladékozni, rögtön tudtam, hogy baj van, mert akkor már régóta nem szoptattam. A tünetek abbamaradtak, az orvosok nem találtak semmit– emlékezett Péter Róbertné. – Tavaly májusban segítettem a férjemnek, aki vállalkozóként üdítőt, szódát szállít. Pakolás közben erős fájdalmat éreztem a hónaljamban. Egy csomót tapintottam ki. Mentük a háziorvoshoz, aztán mammográfia, onkológia következett, mert kiderült, hogy a mellemben egy 3,5 centis daganat van. A nyirokcsomóimat is megtámadta. Közölték, hogy kemoterápiára és sugárkezelésre lesz szükség. Az emlő eltávolítását nem vállaltuk, mert azt hallottuk, ha a mellkason szétszóródnak a daganatos sejtek, ahogy nálam is, akkor a műtéttel nem tudják megölni az áttéteket. A kemoterápiát és a sugárkezelést választottuk.



A 32 éves nő azt mondja hogy nehéz időszak volt, sokszor fel akarta adni, de a családja támogatása tartotta benne a lelket.
– A kemoterápiával járó szenvedések, a rosszullét és a gyengeség miatt sokszor mondtam, hogy elég, ezt már nem lehet kibírni. De a gyerekek előtt nem mutathattam, hogy mit érzek, mert azt akartam, hogy ők ne éljék át, amin én keresztülmegyek. Próbáltam sugallni a külvilágnak, hogy tartom magam. Csak a férjem tudta, hogy mit szenvedtem!

– Naponta jártunk sugárkezelésre Toponárra. Néha egy-két óra alatt megvolt, máskor délután fél ötkor mentünk be, és fél 12-kor végeztünk – vette át a szót a férje. – Közben a feleségem munkaképtelen lett, és megszűnt az anyasági támogatása is. 70 százalékos rokkantságot állapítottak meg nála. A járadék iránti kérelmünket azonban elutasította a nyugdíjfolyósító, mert a feleségemnek nincs meg a 10 éven belüli 2555, vagy a 15 éven belüli 3650 biztosított napja. Lehetetlen is volna, hiszen 6 évig gyesen volt. A gyesen és anyasági támogatáson lévő anyukák ugyanis nem biztosítottak, ez csak szolgálati időnek számít. A nyugdíjfolyósítónál megmondták, hogy nincs méltányosság, hiába fellebbeztünk. Csak az önkormányzathoz mehetünk szociális segélyért, ami 25 ezer forint.

– A papírjaimon ott áll, hogy egy napig sem voltam munkanélküli, dolgoztam, amíg gyesre nem mentem. Nekünk terveink voltak, én nem az államból akartam megélni. Bővítettük volna a lakást, a családi vállalkozásunk pedig fejleszteni szándékoztunk. Amíg fizettem a járulékokat és az adót, addig jó voltam, de amikor nagybeteg lettem, az állam hátat fordított nekem. Ha egy 40 éves nőtől kérnének ennyi munkaviszonyban töltött időt, azt mondom, hogy abba belefér a gyerekvállalás is. Felfogták, hogy lehetetlent kérnek, vagy direkt alkotnak ilyen törvényeket? – kérdezte a háromgyermekes édesanya.

Péter Róbertné
azt mondja, a kórházban sok hasonló sorsú fiatal nővel találkozott. Nem a maga sorsáért, hanem értük is vállalja a nyilvánosságot. A saját életében ugyanis tovább gyülekeznek a fellegek: a kontrollvizsgálatokon újabb daganatra utaló jeleket találtak. Marad a szorongás, hogy mit mutatnak majd a további vizsgálatok...

Ezek is érdekelhetik