Közélet

2015.11.18. 14:31

Egy liechtensteini két nap alatt költ annyit, mint egy somogyi havonta

Utolsóelőtti Somogy a hazai vásárlóerő-rangsorban – az adózás után rendelkezésre álló, elméletileg elkölthető összeg – a Gfk adatai alapján: egy somogyinak átlagosan évente 4338 euróból, vagyis nagyjából 1,3 millió forintból – havi 108 ezer... – kell gazdálkodnia. A hazai átlag 5239 euró, azaz közel 1,6 millió forint évente, ami 38 százaléka az európainak, vagyis egy megyebelinek a kontinentális átlag 31,8 százaléka jut csak.

Vas András

– Imamalomszerűen sorolhatjuk évtizedek óta: rossz infrastruktúra és településszerkezet, elmaradott gazdaság, alacsony képzettségű és elöregedő munkaerő – magyarázza az okokat Karczagi Attila somogyi közgazdász. – Ennek egy része földrajzi adottság, másfelől történelmi hagyomány, de az is igaz, a somogyi vezetőknek, s ez politikai oldaltól független, igencsak gyenge az érdekérvényesítő képessége. Amióta a rendszerváltással megszűntek a fővárosi cégek megyei leányvállalatai, nem érkezett komoly beruházás Somogyba. És ennek csak egyik oka, hogy a megye nagy része gyorsforgalmi út híján nehezen megközelíthető, a megfelelő lobbi is hiányzott sokszor, elég csak a taszári reptérre gondolni, mely hiába számított Ferihegy után a legnagyobbnak és legkiépítettebbnek, mégis az enyészeté lett, míg másutt fejlesztettek. Vagy ott a 67-es gyorsforgalmi esete is: másfél évtizede ígérgeti minden kormány, de még mindig csak annyit lehet tudni, hogy talán négy év múlva megépül.



A közgazdász szerint mindezek tükrében nem meglepő, hogy Somogyban országos viszonylatban is alacsonyak a keresetek, hiszen kevés a magas szintű hozzáadott tudást követelő munkahely, a szakképzetlen munkaerő pedig örülhet, ha minimálbérért betanított munkához jut. Az átlagosnál nagyobb szerep jut a közmunkának is, ami szintén alacsony jövedelmet jelent.

Somogynál a Gfk adatai alapján csak Szabolcs-Szatmár-Beregben rosszabb a helyzet, ahol az ott élők a hazai átlag kevesebb mint háromnegyedét, 3882 eurót, azaz 1,16 millió forintot – havi 97 ezret – költhetnek. A legmagasabb összeg természetesen Budapesten jut egy főre: a 6664 eurónak, nagyjából kétmillió forintnak a somogyi éppen a kétharmada... A megyék közül Komárom-Esztergomban a legjobb a helyzet, a honi átlag 111 százalékát költhetik az ott élők, utána Fejér és Pest következik a sorban. A régióban egy tolnai 13, egy baranyai kilenc százalékkal nagyobb összegből gazdálkodhat, mint egy somogyi.

– Rövid távon nem is lehet javítani a helyzeten – vélekedett Karczagi Attila –, komplex intézkedések kellenek. Megfelelő szakmákra kell képezni a fiatalokat, s kormányzati segítséggel, vagyis céltámogatással cégeket irányítani a térségbe. Emellett a kis- és középvállalkozói szektort is meg kellene erősíteni, ám ahhoz, hogy ezek is jól prosperáljanak, beszállítóhelyek kellenek. Mindezek alapja persze a megfelelő vasút- és úthálózat. Miután rendkívül összetett a helyzet, középtávon nem hiszem, hogy előrelépés várható, sokkal inkább még jobban leszakadhat a megye.
Persze akadnak helyek Európában, ahonnét a irigylésreméltónak tűnik a somogyi helyzet: Moldovában évi 1214 euró, vagyis 365 ezer forint, Ukrajnában 978 euró, azaz 294 ezer forint jut egy főre évente, ami havi 30 ezer, illetve 24,5 ezer forintot jelent... A

z öreg kontinens boldogabbik részén ennél naponta több pénzt költhetnek, hiszen az éllovas Liechtensteinben 64,9 ezer euró az egy főre eső vásárlóerő, ami cirka húszmillió forint évente, vagyis 1,6 millió havonta, ami 54 ezer naponta. Tehát két nap alatt élnek annyiból, mint egy somogyi egy hónapig...



A lakosság nagy része az akciók után fut

Fodor István zseliskisfaludi gombaszakértő szakterületén is jól látja mekkora a különbség az egyes hazai régiók lakóinak lehetőségei között: – Amíg a pesti piacokon jól fogy a kilónként 4000 forintos rizike gomba, addig Kaposváron alig vásárolnak az 1500 forint körüli áruból. Rossz látni, ahogy a szép zöldségek, gyümölcsök felhalmozódnak a piacon, mivel alig van fizetőképes kereslet. A kereskedők is bosszankodnak, hiszen nagyok a költségek, az adót és a járulékot be kell fizetni, s ha hibáznak, rögtön jön a büntetés.
Teveli László, a lengyeltóti Coop Zrt. elnöke azt mondta:– Boltjainkban a drága termékekre, így például a téli szalámira alig van kereslet. – A vevők túlnyomó többsége a kifejezetten alacsony árfekvésű élelmiszert vásárolja meg. Az akciós újságokat gyűjtik, állandóan az árengedményeket keresik az üzletekben, s már a kisebb megtakarítás reményében is naponta akár több boltot végigjárnak. Az iparcikk vagy ruházati terméket forgalmazók sincsenek könnyebb helyzetben, a néhány kisebb butikon kívül a kínai üzletek uralják a piacot. Teveli szerint a gazdasági nehézségből a munkahelyteremtés ránthatja ki a térséget, s ha ez sikerül, nő a vásárlóerő is.

Szabó János kaposvári szociológus rámutatott: egyebek mellett a vállalkozások anyagi helyzete, a lakosság vásárlóereje, a születésszám is összefüggésben van a gazdasági helyzettel. Részben a korábban elmaradt infrastruktúra fejlesztésnek látjuk a kárát, szükség van a nagyarányú, új értékteremtő ipari cégek ide csábítására.

 

Ezek is érdekelhetik