Igyekezett Somogy megye minden szegletébe eljutni

– 1976 óta a fővárosban élek, de a lelkemben mindig harkányi, baranyai maradtam, a kisebb településeken érzem igazán jól magam – árulta el Kresz László. – Kaposváron lakott az unokatestvérem, akit gyakran látogattunk, akkoriból is emlékszem a gyönyörű, dimbes-dombos tájra, a sokat kanyargó utakra. A Balatonra is sokszor jártunk, szóval nem ismeretlen helyre jöttem. Igaz, az első időben úgy közlekedtem a megyeszékhelyen, hogy megkerestem a vasútállomást, mert onnan tudtam a járást mindenfelé. A nyolc esztendő alatt aztán igyekeztem Somogy minden szegletébe eljutni.



A szakmát a Magyar Nemzetnél kezdte, onnan került az MTV híradójához. A következő munkahelye a Nemzeti Sport lett, ahol már rovatvezető, szerkesztő, aztán a Képes Európa főszerkesztői, a Reform főszerkesztői, majd a Nők Lapja felelős szerkesztői posztja következett. Utána a Duna TV reggeli műsorának főszerkesztője, később a tévé hírigazgatója lett. Következett a Magyar Rádió, ahol a Krónika vezetője, s az utolsó állomás Kaposvár előtt az Echo tévé vezérigazgatói széke volt.

[caption id="" align="aligncenter" width="430"] Hétfőn utoljára a Somogy Televíziónál Kresz László főszerkesztő
[/caption]
– Egy idő után nem értettük meg egymást a tulajdonossal, s akkor hívtak, hogy a Somogy Televíziót segítsek felfejleszteni – idézte föl Kresz László. – Akkoriban hetente kétszer két óra volt a műsoridő. Ez először napi két és fél órássá bővült, híradóval, most pedig már napi huszonnégy órában adunk, és kilenc magazint is készítünk. Százhuszonegy somogyi településen nézik a műsorainkat, a híreket a Baranya és Tolna megyében élők is láthatják kábelcsatornán. S most úgy búcsúzom, hogy megteremtettük a lehetőségét, hogy akár két-három hét múlva az egész megyében élőben lehet nézni a Somogy Televíziót. A kezdet nagyon izgalmas volt, a kollégákkal közösen választottuk a szignálokat, együtt találtuk ki a műsorcímeket, s hogy milyen legyen a stúdió díszlete. Bennük a közös munka során igazi barátokra találtam, akikkel bármikor, bárhol szívesen találkozom.

– Bár az utóbbi években tévéztem, továbbra is szenvedélyem az írás – tette hozzá Kresz László. – Egy időben rengeteg színházi kritikát írtam, az évek során sok novellát szereztem, s van egy regényem is. A szakma alapjait a Nemzeti Sportnál szereztem meg, ahol minden műfajban rendszeresen dolgoztam, s előfordult, hogy „ólomba kellett diktálni”, vagyis a lapzárta miatt egyenesen a nyomdai szedőnek mondtam a cikkbe való szöveget. A legnagyobb ismertséget a Nők Lapja hozta: korábban nem tudták, hol dolgozom, de amikor ehhez a laphoz kerültem, az osztálytalálkozón az összes nő odajött hozzám gratulálni, és kulisszatitkokat hallani.

A másik „több mint hobbi” a borászat. – Nagyapámtól és édesapámtól tanultam a fortélyokat – emlékezett Kresz László. – Gyerekkoromban nem szerettem a szőlőben dolgozni, de aztán ráéreztem az ízére, valószínűleg ebben szerepet játszott a bor is. A húsz magyarországi Bor rally közül tizennyolcon részt vettem, és a borászokkal, köztük a somogyiakkal való beszélgetések közben tanultakat jól tudom hasznosítani. (Szegény édesapám már nem tudná követni, mi folyik az ő egykori pincéjében.) A 2009-es évjárat volt a legjobb, a tavalyi viszont katasztrófálisnak bizonyult, elvitték a szőlőt a betegségek. Az idei jó lesz, nálam chardonnay, muskotály, kékfrankos és merlot az alapanyag. Két család számára – a bátyámé a másik – éppen elég.

– A Kapos pincérétől a legkisebb falu polgármesteréig számos somogyira emlékszem majd szívesen – mondta még Kresz László. – Ők is ígérték, hogy megtartanak jó emlékezetükben, próbáltam tenni azért, hogy így legyen.