Halálos fenyegetés az Egri csillagok török fordítása miatt

– Melyik Gárdonyi-karakter fogta meg a leginkább? Nyugtasson meg: nem Jumurdzsák!
– Éva alakja a tökéletes nő példája – feleli Erdal Salikoglu. – Persze nem valószínű, hogy a 16. században tényleg létezett ilyen. Gárdonyi viszont érzékeltetni akarta, hogy az asszony szerepe mennyire fontos egy társadalomban. Ezt vallotta amúgy a modern Törökország megalapítója, Kemal Atatürk is: ha a nő nem része a mindennapoknak, akkor az ország fele hiányzik.

– Azt hittem, valamelyik harcos férfit nevezi meg.
– Gergő is fontos alak, s nemcsak a könyvben: miután két évvel az egri ostrom után elfogta a török, a Héttoronyba, azaz a Jedikulába zárták, ami csak a legveszedelmesebb ellenfeleknek „járt”.

– A magyar történelem egyik dicső pillanata az Egri diadal. Törökországban, gondolom, kevéssé emlegetik...
– Nemhogy az átlagember, de még a szakemberek sem tudnak róla igazán. Rengeteget kutattam a témában a fordítás alatt, de csak két-három mondatot találtam az ostromról. Csak annyi derült ki, hogy Ali és Ahmed pasa seregei, nagyjából hatvanezer ember 39 napig tartó ostrom után elvonult a vár alól a közelgő tél, valamint az anatóliai perzsa támadás miatt.

– A lényeget finoman mellőzik...
– Főként, hogy Eger akkor nagyon fontos hódítás lett volna. Nem véletlenül gyűlt össze alatta két sereg, mely előtte külön-külön több várat is elfoglalt.

– A kudarc miatt hallgatták el a lényeget?
– A történetírók sokkal nagyobb vereségeket is lejegyeztek: a lepantói csatáról, vagy Bécs sikertelen ostromáról rengeteg forrást találni.

– Ha ennyire nincs a köztudatban, érdekli egyáltalán a török olvasókat a könyv? Főként, hogy az átkeresztelkedett Tulipánon kívül nincs benne pozitív török szereplő.
– Nem véletlen, hogy száztíz évig nem fordította le senki... (elneveti magát)

– Amikor elolvasta, nem zavarta, hogy papíron a rosszal kell azonosulnia?
– Minden eseménynek legalább két nézőpontja van, így nem alakult ki bennem rossz érzés.

– És a török olvasókban?
– Még relatíve friss a könyv, azaz túl sok visszajelzést még nem kaptam. Igaz, a kevés között akadt olyan is, aki megfenyegetett: ezért a könyvért le fognak lőni...

– Na ne!
– Majd az új fordításommal meglágyítom a szívét. Lassan ugyanis befejezem Ujkéry Csaba Handzsár a tükörben regényét, mely Szigetvár visszafoglalásáról szól, s török szemszögből ábrázolja az eseményeket. Talán ezért, no és a könyvben rejlő hatalmas empátia miatt is ez a mű közelebb áll hozzám. Amúgy, visszatérve az Egri csillagok-reakciókra, akadt azért finomabb is: egyszerűen csak azt mondták, nem ilyenek voltunk.

– A regény a török történelem talán legfényesebb korában játszódik.
– Mely egyben a hanyatlás kezdete is. Mely egészen az Atatürk színre lépéséig tartott, aki modern, európai Törökországot akart. Szulejmán annyiban kapcsolódik a mához, hogy nemcsak az iszlám terjesztése volt a célja, hanem egy komoly világi erő megteremtése is. Olyan volt ő a történelemben, mint Nagy Sándor.



– A Gárdonyi-regényből ez kevéssé derül ki... Nehéz volt visszaadni az író elképzeléseit?
– Tizenegy hónapig dolgoztam a fordításon...

– Nem érezte túl nagy fának a fejszéjéhez?
– Sokat gondolkodtam, hogy belevágjak-e. Előtte már lefordítottam Beder Tibornak a 7. Mikes zarándoklatról szóló könyvét, valamint Sudár Balázs és Csörsz Rumen István A török hadizene és Magyarország című kötetét. Jók voltak a visszajelzések, így nekiláttam az Egri csillagoknak, s sokszor le is ellenőriztettem a készülő anyagot. Törekedtem a minél pontosabb fordításra, így nem is lett olyan irodalmi a szöveg, mint általában a fordításoknál, de nem is akartam változtatni rajta.

– Török szemmel mennyire volt hiteles Gárdonyi? Az isztambuli helyszínek, események beazonosíthatóak?
– Az Aranyszarv-öbölben tényleg rendeztek mulatságokat, de csak a 18. század óta. A síiták felvonulása is valós. Viszont a csónakos szökés lehetetlen lett volna: a könyvben másfél óra alatt eveznek át a Jedikulától Üszküdarba, ami a valóságban 9-10 óra, ugyanis elképesztően erős a sodrás. De ez nem baj, hiszen ez egy regény, nem történelmi dokumentum. S talán ezért is pihentetett a fordítása, noha valójában este és éjjel dolgoztam rajta, hiszen napközben el kellett látnom a betegeimet.

– Ha jól tudom, éppen a szakmájának köszönheti, hogy megtanult magyarul.
– Miután diplomáztam az isztambuli orvosi egyetemen, Budapestre kerültem az ORFI-ba, s itt szereztem meg a fizikoterapeuta és rehabilitációs szakképesítést. S ez a két év elég is volt, hogy megtanuljak valamennyire magyarul.

– És megismerkedjen Kobzos Kiss Tamással, akivel azóta is együtt zenélnek, koncerteznek.
– A zene a fordítás idejére sajnos kissé háttérbe szorult.

– Az énekeit egy ősi török hangszerrel, sazzal kíséri. Nehéz rajta játszani?
– Negyven éve tanultam meg, akkor könnyűnek tűnt.

– Talán jó zenészgéneket örökölt...
– A családban én voltam az első zenész. És orvos. És fordító. Igazából véletlenül kaptam rá a sazra, meghallgattam egyszer a bátyám egyik kazettáját, s elkértem a nagybátyám hangszerét. Mert hangszer azért akadt minden famíliában a falumban.

– Északkelet-Anatóliában, Artvinban született a grúz határnál, gyerekként költözött Isztambulba. Képzelem, mekkora törést jelentett.
– Éppen ellenkezőleg. Nagyon szegény vidéken éltünk, ahonnét mindenki a gazdag Isztambulba vágyott. Apám tanár volt, így mi kicsit másként éltünk, mint a falubeliek, például a szüleim nagyon ügyeltek rá, tanuljunk rendesen. Arra készültek, hogy az atatürki gondolat jegyében kitörünk, költözünk. S hamar asszimilálódtunk is az új világba, a dialektusomat például három-négy év alatt elhagytam, csak egy felkészült nyelvész veszi észre, noha az anatóliai tájszólást sokan évtizedek alatt sem veszítik el.

– Nem is vágyik vissza?
– A táj, a környezet, a levegő hiányzik. Úgy képzelje el a vidéket, mint az erdélyi Gyimest. Viszont óriási a szegénység. Ráadásul a szakmámmal ott nem nagyon tudnék mit kezdeni...

– Viszont lenne idő fordítani...
– Csak abból nem lehet megélni. A török irodalom sem áll jobban, mint a magyar, arrafelé is egyre kevesebbet olvasnak az emberek, s ha mégis könyv kerül a kezükbe, inkább a ponyvát és a bulvárt választják.

– A 2006-os Nobel-díjas Orhan Pamuk országában...
– Neki szerencséje van, gazdag családból származik, megtehette, hogy nem az olvasók szája íze szerint ír.

– Törökül az Egri csillagok sem kimondott bestseller... Még ha valóban annyira szeretik is a magyarokat, mint állítják.
– A törökök tényleg testvérükként tekintenek a magyarokra. Már, aki valamennyire jártas a történelemben. Még akkor is, ha az idők során sokszor szembekerült egymással a két nép. A többi töröknek persze a magyar is csak egy vásárló a Bazárban...

Erdal Salikoglu számára persze nem az egész ország annyira ismeretlen, mint a dél-dunántúli régió, hiszen Kobzos Kiss Tamással rengeteg helyen koncerteztek már, s többször eljutottak Erdélybe is – a török orvos-zenész-műfordító szerint a két nép zenéje is bizonyítja a rokonságot, nem véletlen látta meg már Bartók Béla is a hasonlóságot a dallamok között. Erdal Salikoglu kedvenc magyar zenéje Fazekas Mihály Hortobágyi dala, annak ellenére, hogy a szöveg zárása: Isten áldjon meg, őrizzen a kártól, vármegyétől, fiscustól, töröktől, tatártól...

Erdal Salikoglu számára persze nem az egész ország annyira ismeretlen, mint a dél-dunántúli régió, hiszen Kobzos Kiss Tamással rengeteg helyen koncerteztek már, s többször eljutottak Erdélybe is – a török orvos-zenész-műfordító szerint a két nép zenéje is bizonyítja a rokonságot, nem véletlen látta meg már Bartók Béla is a hasonlóságot a dallamok között. Erdal Salikoglu kedvenc magyar zenéje Fazekas Mihály Hortobágyi dala, annak ellenére, hogy a szöveg zárása: Isten áldjon meg, őrizzen a kártól, vármegyétől, fiscustól, töröktől, tatártól...

Erdal Salikoglu -->