Kaposfest: ilyen jó csapat még talán sosem volt

– Ide valamennyi művész úgy jön, hogy bizony fel kell kötni a nadrágot - emelte ki érdekességként újságírói kérdésre válaszolva az ötödik Kaposfestről szólva Kokas Katalin. – Mert itt mindenki ugyanazon a szinten van, s ugyanolyan zászlóhordozó művész, akik elképesztő módon inspirálják egymást, s tanulnak egymástól.
A kérdésre, nem gondolkodtak-e azon, hogy ebben az egy hétben ne csak a zene, hanem az irodalom fővárosa is legyen Kaposvár, Kokas Katalin azt mondta: az a tapasztalatunk, a sok művész és a közönség olyan telített a programokkal, hogy egyelőre nem tudom, hova lehetne beilleszteni. – Ám ha be tudjuk csempészni a zenei színpadra az irodalmi produkciókat, akkor elképzelhető és törekszünk is erre – közölte.

Bolyki György fesztiváligazgató szerint már az idén is van erre törekvés. Ugyancsak újságírói kérdés kapcsán merült föl, hogy az Amadinda Ütőegyüttes az utolsó pillanatban lemondta szereplését a fesztiválon.
– Egyeztetési problémák állnak a háttérben – indokolt Bolyki György. – Vannak olyan feltételek, amelyeket tudunk vállalni, és olyanok, amelyeket nem. Ám Kokas Katalinnak köszönhetően a közönség nem károsodik.
[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Zászlóhordozó művészek
[/caption]
Kelemen Barnabás Kossuth- és Liszt-díjas hegedűművész a Kelemen-kvartettben történt személyi változásokról szólva kérdésre elmondta: Homoki Gábor a könnyűzene világában is szeretné kipróbálni magát egy fél éves periódusban, azt követően újra egyeztetünk. Helyette Varga Oszkárral, egykori növendékünkkel játszunk együtt.

Szita Károly, Kaposvár polgármestere a sajtótájékoztatón bejelentette: jövőre is lesz fesztivál, az önkormányzat továbbra is a fő támogatója marad, az idén 63 és fél millió forinttal támogatta a megvalósulását.

Kelemen Barnabás: itt mindenki jobb a másiknál

Kelemen Barnabás hegedűművésszel a Szivárvány Kultúrpalotában beszélgettünk.
– A Kaposfest rövid időn belül fölkerült a komolyzenei világtérképre.
– A művészek között mindenképpen. S figyelnek a rendezvénysorozatra a komolyzenét kedvelők és a kritikusok is. Sokan látnak-hallanak bennünket élőben, a hírünk pedig sokkal többekhez eljutott.

– Mennyiben más az idei Kaposfest, mint a korábbiak?
– Mindig más. A program ugyanis a személyiségeken alapul. Testközelből ismerjük a legjobbakat is, őket hívjuk meg, és a hozzájuk leginkább illő műveket választjuk. Ők nagyon sokat hozzátesznek Kaposfest bejáratott magjának világához a saját színeikkel, hangulataikkal.

– Meg tudják hallgatni egymás előadásait?
– Persze, direkt úgy alakítottuk ki a próbák és a fellépések rendjét, hogy legyen időnk meghallgatni egymást. Nagy logisztikai feladat ez, hiszen van, hogy több helyszínen hetven művész ül le hangszere mellé vagy veszi a kezébe. De mindenkinek fontos, hogy tanúi legyünk a másik interpretálásának, hiszen ez az előadó számára nagyon inspiráló. A feleségemet, Kokas Katalin művészeti vezetőt az az elv vezérelte a program összeállításánál, hogy mindenki legyen jobb a másiknál.



– Ön kinek a fellépésére kíváncsi a legjobban?
– Nem tudnék példát mondani. Most, a beszélgetésünkkor kiszűródik a próbateremből Sosztakovics c-moll versenyműve, amit zongorára, trombitára és vonósokra írt. Én is játszottam már ezt Kocsis Zoltánnal. Szerfölött érdekel, ők hogyan értelmezik, játsszák az idei Kaposfesten. De ha épp mást hallanék, akkor biztosan arra lennék kíváncsi.

– Miért Mendelssohn Esz-dúr vonósoktettjével illetve Sztravinszkij egyfelvonásos operájával, A katona történetével indult az ötödik Kaposfest?
– Pontosan ezekkel a művekkel nyitott a legelső Kaposfest. A Mendelssohn darabra nagyon rányomja bélyegét az első hegedűs személye: akkor Joshua Bell lépett színpadra, most pedig Alina Ibragimova, ez nagyon más lesz, mert nő először játssza. A Sztravinszkijnél a színészeket akkor Mácsai Pál rendezte, most pedig Lukáts Andor, ráadásul újra fordították a szövegkönyvet. Én már tudom a különbséget, mert hegedülök ebben...

Családi örökség a szemétből

Somlói Kolos fotóiból nyílt kiállítás Kaposváron a Kaposfest fesztivál keretében, melyet Szita Károly polgármester nyitott meg Géger Melinda művészettörténész és Kokas Katalin csellóművész közreműködésével. Somlói Kolos Morasá című tárlata mögött egy konkrét történet rejtőzik: az alkotó saját házának szeméttárolójában fedezte fel a kidobásra ítélt, régi családi fényképeket. Nem a saját családjának képeire bukkant rá, hanem mások családi örökségére, akik egykor ugyanabban a lakásban éltek, ahol most ő. Utódaik megpróbálták megsemmisíteni a fotókat. Egy családregény vége azonban egy másik családregény kezdete lett, amikor a művész a képekkel kezdett foglalkozni. A Morasá nevet adta a kiállításnak, ami a jiddis nyelvben külön szó a szellemi értékek megőrzésére.