Kultúra

2016.01.12. 18:52

Rosseb-bakák a Don-kanyarban: hiányt pótló könyv készült

Kedden este a kaposvári városháza dísztermében tartották Lukács Bence Ákos és Szabó Péter A somogyi rosseb hadosztály a Don-kanyarban című könyvének díszbemutatóját. Az ünnepségre e sorok írója is hivatalos volt, akinek a szokottnál is erőteljesebben kalapált a szíve: a nagypapám, Horváth „Dodri” József a doni harcokról készült emlékiratai is megtalálhatók az igényesen összeállított, hiányt pótló könyvben.

Fenyő Gábor

A doni harcokban részt vett a 10. kaposvári könnyűhadosztály is: ők voltak a rosseb-bakák. Vonattal vitték őket a keleti frontra, ahol még egy hónapos, bő ezer kilométeres erőltetett gyalogmenet várt rájuk. A hadosztály létszáma 13 ezer 500 fő volt. Közülük több mint hétezer baka soha nem tért haza...



Bár nagypapám már több mint három évtizede itt hagyott bennünket, mégis úgy emlékszem a történeteire, mintha csak tegnap mesélte volna. Mert akkor számomra mesének tűnt mindaz, ami nagyon is valóság volt. Hogyha akarták, sem tudták volna használni a fegyvereiket, mert a sokszor mínusz 35–40 fokos hidegben egyszerűen befagytak. Hogy a németektől kapott barna kenyér mennyire íztelen és ehetetlen volt: jó vastagon megkenték vajjal, amit aztán lenyaltak róla. Újra és újra megismételték a műveletet, így tartva életben magukat...

Hogy akinek nagy szüksége támadt, s nem bírta már tovább, annak egy hirtelen mozdulattal késsel széthasították a nadrágját, majd dolga végeztével villámgyorsan vissza is varrták. Hogy megtanultak menetelve aludni: az egyik kezükkel a szekér oldalába kapaszkodva hunyták le a szemüket, miközben tartották a lépést a menetoszloppal. Mert aki kidőlt a sorból, az végleg ott is maradt...

A nagypapám azon kevesek közé tartozik, akik hazatértek a Don-kanyarból. A legtöbb magyar katona – a 200 ezerből mintegy 120–130 ezren – örökre ott maradtak: csatában elestek, megfagytak, fogolytáborba kerültek, örökre eltűntek. A munkaszolgálatosoknál még megdöbbentőbb volt az arány. Az orosz frontra vezényelt 40 ezer munkaszolgálatosnak talán ha a tizede ért haza élve... Nekik állít emléket Lukács Bence Ákos és Szabó Péter könyve: a 73 évvel ezelőtt a Don-kanyarnál történtek, a II. magyar hadsereg totális megsemmisülése soha nem merülhet a feledés homályába...


Így kezdődött

Lukács Bence Ákos még egyetemistaként, 2008-ban kezdte meg a gyűjtőmunkát. Két évvel később csatlakozott hozzá Szabó Péter történész. A hiányt pótló könyv 44 dokumentumot dolgoz fel; olyan egykori haditudósításokat, beszámolókat, amelyek nemcsak az egyenlőtlen doni csatákat örökítették meg, hanem az orosz hadifogolytáborokban uralkodó áldatlan állapotokat is. Sokan voltak, akik nem élték túl...

 

Ezek is érdekelhetik