"Fényt vitt a világba"

2021.12.17. 14:00

Cesária Évora, a "mezítlábas díva"

Tíz éve, 2011. december 17-én halt meg Cesária Évora Grammy-díjas zöld-foki-szigeteki énekesnő, a sajátos hangulatú morna stílus "királynője".

Az MTVA Sajtóarchívumának portréja:

A barátai által csak Cizének becézett énekesnő 1941. augusztus 27-én született az Atlanti-óceánban fekvő kis afrikai szigetország San Vicente-szigetén, hatgyermekes zenészcsaládban. Nagybátyja híres morna-szerző volt, édesapját, aki maga is hegedült, hétévesen vesztette el. Anyja ezután már nem tudott gondoskodni gyermekeiről, a kislány tízévesen intézetbe került. Tizenhat évesen kezdett énekelni szülővárosa, Mindelo egyik kocsmájában. Első gyermekének apjától, egy fiatal holland tengerésztől sajátította el a portugál gyarmati időkben keletkezett, nosztalgikus, keserédes mornát és a tempósabb, vidámabb coladeirát. 

A matróz egy idő után hazatért, Cesária pedig kikötői bárokban énekelte ki magából bánatát napi itala fejében. 

Műsorán a morna mellett a portugál nyelvterületen rendkívül népszerű fadók is szerepeltek. (A morna legfőbb hangulati eleme, a magyarra nehezen lefordítható sodade, egyfajta kifinomult melankólia, amely a nosztalgikus elvágyódást, a szétszakított családok vagy éppen szerelmesek fájdalmát fejezi ki.) Páratlan énektudásának, füstös, nagyasszonyos hangjának hamar híre ment. A helyi rádió néhány felvételt készített vele, amelyek a hatvanas években lemezen is megjelentek Hollandiában és Portugáliában.

Habár népszerűsége egyre nőtt, a hetvenes évek közepén egy időre abbahagyta az éneklést, és csak a nyolcvanas évtized közepén lépett fel újra egy állami ünnepségen. 1987-ben egy Portugáliában élő pályatársa, a gitáros Bana lisszaboni fellépéseket szervezett számára, ekkor ismerkedett meg a Franciaországban letelepedett, a Zöld-foki-szigetekről származó José da Silvával. A fiatalembert rabul ejtette Évora hangja, és Párizsban külön az ő számára alapította meg a Lusafrica kiadót. 

Az énekesnő már negyvenhét éves volt, amikor első lemeze, a La Diva aux Pieds Nus megjelent, ezután világszerte csak a "mezítlábas dívaként" emlegették. Évora élete végéig lábbeli nélkül lépett fel, elmondása szerint kényelemből és megszokásból, utalva szegénységben telt éveire.

Jóllehet évtizedek óta énekelt, már elmúlt ötvenéves, amikor a világhírnév rátalált. Igazán ismertté első akusztikus albumával, a Mar Azullal (1991) vált. A Miss Perfumado című negyedik albuma a világzene egyik legkeresettebb előadójává tette, e korongon található egyik legismertebb dala, a Sodade. Az 1995-ös Césaria című albumáért kapta első Grammy-jelölését, a nyolc évvel későbbi Voz d'Amor címűért pedig hatodik jelölése után a kitüntetést is átvehette a világzene kategóriában. Más zenei területekre is tett rövid kirándulást, Café Atlantico (1999) és Sao Vicente di Longe (2001) című lemezén kubai és brazil zenészekkel dolgozott együtt. Olyan legendákkal énekelt duettet, mint a kubai Compay Segundo, a Buena Vista Social Club együttes tagja, az olasz Gianni Morandi és Adriano Celentano. A morna és fado dalokon kívül ismert számokat is előadott sajátos stílusában, mint a Bésame mucho, és közreműködött az Emir Kusturica rendezte Underground című film zenei felvételeiben.

2008-ban agyvérzést kapott egy melbourne-i koncert után, ennek ellenére még felvette új lemezét Nha Sentimento (2009)címmel, összesen több mint tucatnyi lemezt készített. 2010-ben szívműtétet hajtottak végre rajta, a következő évben egészségi állapota miatt bejelentette visszavonulását. Több alkalommal lépett fel Magyarországon is, nagy sikerű koncerteket adott a Müpában és a Sziget Fesztiválon. 

Ahogy pályája elején, úgy később is tartott kisebb szüneteket koncert közben, hogy zenészei is megmutathassák tudásukat, ezalatt leült kis asztalához, rajta poharával, és elszívott egy szivart.

2003-tól az ENSZ Világélelmezései Programja (WFP) nagyköveteként tevékenykedett. 2004-ben megkapta a francia Becsületrend lovagja kitüntetést. Habár hatalmas sikere volt világszerte, megmaradt a sztoikus, láncdohányos "nagymamának", és élete végéig a San Vicente szigetén található Mindelo városában élt, otthonának ajtaja mindig nyitva állt, bárki betérhetett hozzá.

Cesária Évora 2011. december 17-én, hetvenévesen halt meg, a hírre a Zöld-foki-szigeteken kétnapos nemzeti gyászt hirdettek. Temetésén az ország államfője úgy emlékezett rá, mint aki 

"minden kontinensen énekelt több mint két évtizedes nemzetközi pályafutása során, és fényt vitt a világba". 

2012-ben róla nevezték el Mindelo repülőterét, ahol háromméteres szobrot emeltek tiszteletére, és hazája egyik bankjegyére is rákerült arcképe. Nevét utca viseli a Zöld-foki-szigetek fővárosában, Praiában és Párizsban, és két állatfajt - egy pillangót (Chilades evorae) és egy tengeri csigát (Aegires evorae) - is elneveztek róla, egykori háza ma múzeum.

Borítókép: Cesária Évora a Sziget Fesztivál világzenei nagyszínpadán 2007. augusztus 9-én. 

Fotó: Kisbenedek Attila/AFP

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!