láthatatlan életmű

2019.03.21. 09:43

Nem csak Széchenyi, Kossuth is bővelkedik érdemekben

Hermann Róbert történész szerint a szabadságharc vezetőjének komoly érdemei vannak.

„Tudom, hogy a Cassandrák szerepe hálátlan szerep. De Te fontold meg, hogy Cassandrának igaza volt!” 125 éve hunyt el Kossuth Lajos államférfi, Magyarország kormányzója Torinóban – írta meg a Magyar Nemzet.

Manapság, ha megkérdezünk egy magyar embert, hogy Kossuth Lajost vagy Széchenyi Istvánt választaná-e, általában az utóbbi nevét mondja az illető.

Pedig mindkét történelmi személyiségünk bővelkedik érdemekben, mégis, egy ideje a megfontolt gróf felé billen a mérleg nyelve.

Hogy miért? Hermann Róbert történész szerint az 1948 utáni, erőltetett Kossuth-kultusz sok tekintetben hajazott Rákosi Mátyás kultuszára, az ilyeneknek pedig az a jellemzője, hogy megutáltatják a kultusz tárgyát az emberekkel.

„A forradalmi út manapság nem népszerű, annál inkább az evolucionista megközelítés. Sokkal jobban szeretjük a tépelődő Széchenyi István grófot, aki megépítette nekünk a Lánchidat és elindította a gőzhajózást, mert kézzelfogható alkotásai máig felmutathatók. Kossuth életműve, az alkotása, a jobbágyfelszabadítás és a polgári Magyarország kiépítése ma már nem látszik.

Felszínesen úgy tűnik, hogy csak jártatta a száját, szónokolt, és a végén el is futott az országból, a derék Széchenyi pedig beleőrült a magyarságféltésbe. Pedig inkább arról van szó, hogy nem ismerik eléggé Kossuth életművét,

mert ne feledjük: a XIX. század legnagyobb hatású politikusa volt, aki 1832-től 1894-ig befolyásolta a magyar politikát, ami egészen páratlan” – fejtette ki a történész.

Tehát a kommunisták által erőltetett kultusz emléke hathat legjobban a mai felfogásunkra, ám téves lenne azt gondolni, hogy ezt ők találták ki. Mi több: amikor Kossuth 1851-ben Angliában járt, többek között azt fejtegette az angoloknak, hogy egyetlenegy nagy bajuk van, mégpedig a munkásmozgalom, hiszen a politikustól távol álltak a kommunisztikus, szocialisztikus eszmék, ő magát liberális államférfinak tekintette.

A XIX. század végén litográfiája már „Ferenc Jóska” képével együtt csüngött a magyar háztartások falán. Kossuth a magyar álmot, a király pedig a magyar valóságot jelképezte, de a kettő együtt már megfért egymás mellett, hiszen a kiegyezés látható gazdasági eredményei is érzékelhetők voltak. Bár Kossuth ellenezte a kiegyezést. A fenti idézet híres Kasszandra-leveléből való, amelyben leírta, hogy az 1867-es kiegyezés Magyarország pusztulásához fog vezetni. A legtöbben azt hiszik, hogy ezzel Kossuth lényegében megjósolta Trianont, de az igazság ennél árnyaltabb.

„Kétségkívül bekövetkezett a Monarchia összeomlása, de az államalakulat ötven évig mégis fennállt. Ilyen hosszú ideig stabilan fennálló államrendszer nagyon kevés volt a magyar történelemben. Viszont fontos megjegyezni, hogy

Kossuth nem az első világháborút látta előre, ő attól tartott, hogyha megerősödnek a Habsburgok pozíciói, akkor a német egység beleviszi az országot egy olyan háborúba, amelynek a Magyar Királyság felbomlása lesz a következménye.

Az első világháború jóslata érvényességi határán túl volt” – mondta Hermann Róbert történész Kossuth előrejelzéséről.

A történész szerint a Kossuth-kultusz okait két dologban kell keresni: először is az 1848-as jobbágyfelszabadításban, amit a társadalom nagyjából kilencven százalékát kitevő paraszti népesség elsősorban Kossuthnak tulajdonított, és jogosan, hiszen mindez a Kossuth-féle felirat és az áprilisi törvények eredménye volt. Az emberek ezért nagyon hálásak voltak neki, hiszen nemcsak polgári értelemben vett tulajdont kaptak, hanem polgári szabadságot is. Mindez pedig összekapcsolódott a nagy nemzeti vállalkozással is, a szabadságharccal.

„Volt egy magyar világ, ami utána jött, az sokkal rosszabb volt: megszállás, besorozások, betiltott Kossuth-bankók és megemelt adók. Ez a két emlék oly erős volt, hogy életben tartotta a kultuszát” – fejtette ki Hermann Róbert.

A „Kossuth-várás” egyáltalán nem volt alaptalan egy ideig: 1859-ben a szárd–francia–osztrák háború időszakában, volt arra lehetőség, hogy III. Napóleon segítségével újra lehessen indítani a szabadságharcot. 1866-ban ez már csak illúzió volt, hiszen a poroszok nem akarták felbomlasztani a Habsburg Birodalmat. Hermann Róbert Kossuth Lajos legnagyobb politikai hibájának az 1850-es évek elején, a Giuseppe Mazzini hatására szervezett függetlenségi összeesküvéseket tartja, amelynek csak az önkényuralom brutalitásának fokozása lett az eredménye, és hazai áldozatainak számát növelte.

A legpozitívabb politikai döntésének pedig az 1848-as március 3-i felirati beszédét tartja, amely ügyes taktikai elem volt, hiszen azt követelte, hogy Ausztria egyéb népeinek is adjanak alkotmányosságot. Ez volt az, ami lényegében kirobbantotta a bécsi forradalmat és lehetővé tette a felirati javaslat keresztülvitelét, így az áprilisi törvények meghozatalát és elfogadtatását is.

Ezek is érdekelhetik