Kalapot emelnek a Szöcske előtt

A Fapados Dakar harmadik napján is hajnalban, egészen pontosan egy óra felé fejezte be az aznapi etapot a „Melyik csapat”. Ennek az volt az oka, hogy Barcelonában sikerült kicsit többet aludniuk a csapattagoknak, majd egy kicsit kavarogtak a kisbusszal a belvárosban. Bőven belefért az idejükbe, hiszen az első három napot nagyon megnyomták – vagy két és félezer kilométert hagytak maguk mögött –, s így tisztességesnek mondható előnyt szedtek össze a többiekkel szemben.

– Barcelonától kezdve végig napsütésben, 15–20 fokos hőmérsékletben jöttünk – mondta Bakó Péter, a „Melyik csapat” kadarkúti származású csapatkapitánya. – Murciában a szálláshelyünktől nem messze az egyik utcában narancssárga mandaniroktól roskadozó fákra bukkantunk. Hát persze, hogy megkóstoltuk; nem kellett volna, mert még meglehetősen  savanyú volt... Amúgy némi náthától eltekintve mindenki jól van. Ami kicsit aggaszt bennünket, hogy a kisbuszunk nagyobb gázadásnál emberesen füstöl. Na de ezt is megpróbáljuk majd valahogy orvosolni; megpucoljuk a légszűrőt, hátha az jót tesz neki.

Bár a jótékony célú IV. Budapest-Bamako Rallye negyedik napján az eddigi legrövidebb – egyben utolsó – európai szakasz várt a túra kategóriában érdekelt „Melyik csapat”-ra, mégis ez volt a leggyilkosabb. A Murcia és Tarifa közti autóút ugyanis meredek hegyoldalakban, szerpentineken vezetett.

Nincs jobb a hazainál

Újabb gyöngyszem a „Melyik csapat” blogjáról. „Útközben Csilla főzött egy jó adag krumplipaprikást. A füstölt szalonnától és a kolbásztól elég korrekt íze lett, jót ettünk belőle. Ez az akció is beletelt kb. egy órába, de legalább jóllaktunk.”

– Kalapot emelünk a Sivatagi Szöcskénk előtt! A 17 éves Mitsubishi L300-as kisbusz jól vizsgázott a hegyek között. Azt nem mondom, hogy eszeveszettül száguldoztunk, ám az 1800–2000 méter magas hegycsúcsokat is sikerrel ostromoltuk – folytatta Bagdi Csilla, a „Melyik csapat” hölgytagja. – Azon vagyunk, hogy elérjük az esti kompot, s már Marokkóban töltsük az éjszakát. Bár a vámvizsgálat, a papírok intézése nem tűnik egyszerű feladatnak, mégis úgy döntöttünk, hogy tovább megyünk. Tanger ugyanis meglehetősen rossz hírű környék. Casablancáig autóút vezet; jó lenne addig eljutni, s majd valahol ott kicsit megpihenni.

A „Melyik csapat” derék tagjai persze akkor sem esnek kétségbe, ha nem érik el, vagy pedig már nem férnek fel az utolsó, Spanyolország és Marokkó között közlekedő kompjáratra. Legalább lesz idejük elbúcsúzni a vén Európától...