Három horgászt fürdetett meg a hatalmas hal

A Kapásjelző a sonline.hu blogja nem csak horgászoknak. Várjuk a kalandokról szóló sztorikat; hol érdemes lógatni, fenekezni. Mi nem hisszük, hogy a pecás nagyotmondó; küldjön fotót az óriás halról! Addig is: görbüljön!

Zalaegerszegi barátaim hívtak fel egyik nap, hogy jó lenne egy horgászattal egybekötött baráti találkozóra összejönni a városhoz közeli Gébárti tóhoz. Róluk annyit kell csak tudni, hogy nagyon nagy horgászok, igazi vízparton élőkké váltak az idők folyamán.



Nem utolsósorban régi olajfúrósok, volt munkatársaim. Mint a mérgezett egér azonnal kaptam az alkalmon és előszedtem jó minőségű felszereléseimet és elkezdtem készülni a nagy horgászatra.
Régen vágytam már arra, hogy kiruccanjak valamerre, messze, mindegy milyen irányba, mert már nagyon elfáradtam az örökös lóti-futiba. Most jókor jött a meghívás. Mivel még magát a tavat nem ismertem, azonnal elkezdtem utána nézni, hogy hova is megyek, milyenek a körülmények stb…

A Gébárti tó 31 hektáros terület, Zalaegerszegtől északra van, két kis patak felduzzasztásával létre hozott víztározó. Rengeteg ponty, amur, csuka, süllő és még sok más halban gazdag tó. Gyönyörű környezet, fürdési lehetőséggel, igazi pihenő és szabadidős parkkal. Egy horgász paradicsom.

Az indulás éjszakáján nem jött álom a szememre mivel gondolataim már nagyon is máshol jártak, a halfogás ugyanis számomra mindig élmény. Én ugyanúgy tudok örülni a 20 dekás keszegnek is, mint más a 3 kilós pontynak.

[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Laci hatalmas ponttyal büszkélkedhet, amit hossza fárasztást követően húzott a partra
[/caption]

Hajnali 2 órakor kellet elindulnom Somogyból, Babócsáról, hogy a megbeszélt helyen időben ott legyek. Laci és Roland pontban 4 órakor meg is érkeztek, majd egy baráti kézfogás és ölelés után azonnal indultunk is a tóhoz.

Meglepetésemre egy hölgy várt bennünket, a botok előtt ült. Amint kiszálltunk az autókból, azonnal felállt és az üdvözlésemre sietet. Csakhamar megtudtam, hogy Ancsa, aki szintén nagy horgász hírében áll, erre a napra csak a botok őrzését vállalta el, míg férje Laci és barátja Roland elém jönnek a városba.

Gyors üdvözlés és máris a botokkal voltam elfoglalva, azt akartam, hogy minél előbb a vízbe tudjam őket. Nagyon nehezen pirkadott, a szememnek is még hozzá kellett szoknia a környezethez, és a hely is kicsit szűk volt hármunknak, de végre! bedobhattam az első, majd a második szereléket is a vízbe, helyére került minden, leülhettem.

Már világos volt amikor, amikor beindult a gépezet. Először az egyiken, majd röviddel utána a másik boton is megjelentek a jellegzetes, várva várt finom rángatások, majd egy gyors felkapás után szinte úszva az öröm mámorában, meglett az első 2 kiló 20 dekás pontyom, majd hamarosan egy 3 kilóst is sikerült a fiuknak megszákolni.

Na persze, hogy titkon egy kicsit büszke is voltam magamra, hiszen én csak egy vendég horgász voltam itt és megmutathattam, hogy kell halat fogni! Aztán egy hosszabb ideig tartó csend következett, majd aztán Laci is szerencsével járt, meglett az első nagy hala, egy szép 3 kiló 45 dekás nyurga. A reggeli elfogyasztása közben, amikor autómhoz mentem valamiért, egy nagy csattanásra lettem figyelmes, majd arra, hogy a barátaim, ahányan csak voltak, az én bottartóm irányába futnak.

Hirtelen nem tudtam, hogy mi történt, de azt igen, hogy fürdeni fogok. Drága Gold Sztár botjaim mintha nádszálból lettek volna, olyan könnyedén repültek a vízbe, főleg a baloldalon lévő, mert az nem úgy nézett ki mintha meg akart volna állni. Aztán már csak a vízben tudtam elkapni, de úgy hogy ráléptem a markolatra.

[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Ancsa joggal nevethetett a kaland végén, ő már fogott jókora csukát
[/caption]

Nem mondom, hogy örömmel ugrottam a melegnek éppen nem mondható vízben, de ha ez, akkor nem sikerül, már nem tudtam volna utána menni. Tehát megvolt a bot, fel is emeltem és innen már csak arra voltam kíváncsi, hogy ki vagy mi van a végén. Sohasem tudom meg! Amikor a majdnem függőlegesen tartott botom vége a víz tetejéig begörbült, már tudtam, hogy Laci barátom, igazat mondott, amikor a nagyon nagy halakról és a még nagyobb harcsákról beszélt.

Mind az eszeveszett ember, úgy küzdöttem, vigyázva, hogy ne tegyek semmi olyat, amitől elveszthetem életem legnagyobb halát. Mert az igazság az, hogy a közel 30 éves horgászidőm alatt én még nem fogtam 3 kilósnál nagyobb halat és a feleségem harminc éve várja a nagy pillanatot! A nagy pillanatot, amit most itt tartok talán a kezembe. Már majdnem hanyatt estem, vagy kétszer ezért Laci besegített azzal, hogy átfogta a derekamat, majd az övét a majdnem két méteres Roland! Úristen mi lesz itt! Ancsának azonnal a répahúzós mese jutott eszébe, ezt jó hangosan meg is jegyezte.

De a hal csak nem mozdult. Akármi is vette fel a saját magam készítette csalit, ami jó nagy szemű kukorica és egy kis pufi a horog végén, az minden esetre nagy állatott sejtetett a horog végén. Ami még bíztató volt, hogy meg is tudom talán fogni, az volt, hogy nagyon jó minőségű zsinórral és horoggal volt a botom felszerelve.

Valahogy furcsán nézhettünk, ki ahogy ott a vízben, hárman összekapaszkodva állunk, mert Ancsa szétnevette magát. De a nagy hal csak állt, illetve egy-két métert volt hajlandó úszni, úgy, hogy egy kicsit jobbra, majd balra próbált elmenni, aztán megállt, azaz, hogy leült, mint az iszap.

Többé nem lehetett kimozdítani a helyéről és mi már tudtuk, hogy ez egy nagyon nagy harcsa lehet. Pengettük az ilyenkor szokásos módon a zsinórt, de szerintem a Dégi Lakatos Sándor cigányprímás zenéjére sem mozdult volna el a helyéről. Majd amikor egy utolsó próbálkozást megkísérelve, lesz ami lesz alapon tekertem egy párat az orsón, megtörtént, amitől mindvégig nagyon féltem. Mindhármunk felett összecsapott a víz! Szinte sikítva szakadt el a japán márkájú damil, amiből az orsón kereken 300 méter volt felcsévélve. Mint az ázott egerek, úgy kászálódtunk ki a vízből, és szinte ordítva nevettünk egymáson. Ancsáról nem is beszélve, mert ő nevetőgörcsöt kapott.

Hát így jártam meg a nagy kalandot, az állítólagos legöregebb harcsával, ami a tóban él, de ezt én az igazságot már sohasem fogom megtudni. A nap folyamán még fogtam további 3 pontyot, de a harcsa kaland több napra is rám nyomta bélyegét, mert sokáig aludni sem tudtam. Szegény feleségem meg az eset óta nem akar többet nagy halat látni. Hát így esett, hogy a horgászatból fürdés lett.