Sport

2010.04.01. 15:54

Nem tudta leverni Papp Laci jávorbajszát

Jutasi Róbert 16 sportág 120 történetét írta meg Ezen kacagott Somogy című könyvében – kulisszatitkok az 1920-as évektől máig.

Sonline

A csak rövid ideig bokszoló Búzás Tivadart a jobbak között tartották számon a háború utáni somogyi ökölvívó sportban. A jókötésű, remek izomzatú öklöző nem ijedt meg a saját árnyékától.

Úgy hozta a sors, hogy az 1940-es évek második felében egy fővárosi Bp. Lokomotív-Kaposvár csapatbajnokság (csébé) mérkőzésen Papp László ellen kellett a kötelek közé lépnie. A kaposvári bokszoló még nem meccselt Papp-pal, sőt mint kiderült, csupán hírből ismerte. Első találkozójukra a mérkőzést megelőző este, a mérlegelésnél került sor, s amikor Búzás meglátta a nála csaknem egy fejjel alacsonyabb, s nála deltákban is szolidabb ellenfelét, nem állta meg szó nélkül. Edzőjéhez, Szegfi Lászlóhoz fordult:



– Laci bácsi, ez a „Papplaci”? – kérdezte.
– Ez, fiam.
– Ez a kis karikalábú?
– Ez, fiam.
– Ez üti ki a ringb?l az ellenfeleit?
– Ez, fiam.
– Ettől kéne betojnom?
– Nem muszáj, fiam.
– Hát nem is, majd én megmutatom neki, leverem azt a kis „jávorbajszát”! – harsogta Búzás Tivadar.

Szegfi mester nyomban vette a lapot, s jó pszichológushoz illően bátorítani kezdte versenyzőjét: – Ez az Tivadarkám, ő is csak hús-vér ember, ne is ijedj meg tőle!

Másnap délelőtt az akkori pesti ökölvívó fellegvárban, a Fővárosi Nagycirkusz porondján, telt ház előtt került sor a mérkőzésre. Nem vitás, Papp László volt a fő vonzerő, híre már bejárta a világot. Csak mindez mintha Búzás füléig nem jutott volna el. Legalább is a mérkőzés kezdete ezt igazolta.

Dévai Zsiga, a kaposvári csapat magyar bajnok nehézsúlyúja – aki aznap sérülés miatt nem bokszolt –, volt Szegfi mester szorítósegédje. A továbbiakat így elevenítette fel.

– Amint megszólalt a gong, Búzás a tőle megszokott vehemenciával, jól felspannolva  lendült középre, és se szó, se beszéd, minden kóstolgatást mellőzve kiosztott néhány pofont Lacinak, akit láthatóan meglepett ez a szokatlan bátorság. Nosza, több se kellett a közönségnek, nyomban a gyengébb pártjára állt, és űzni, hajtani kezdte Tivadart. Hajra Búzás! Hajrá Búzás! – zengte az aréna…

És Búzás Tivadar vélhetően csak előző este „mérlegelt”, úgy tűnt, hogy ott a ringben már nem. Csakúgy záporoztak az ütései Laci fejére, aki aztán egy perc elteltével megsokallta a dolgot. Egyszer csak megrázta magát, majd leszegte a fejét.

– Egyébként ezt tettem én is, mert sejtettem, mi következik – jegyezte meg Dévai. – És jól sejtettem, mert egy rövid tarkóvakarás után, amikor fölpillantottam Búzásra, ő már túl volt a nehezén. Állt mereven, torz vigyorral, lógó kezekkel. Rögtön tudtam, hogy Laci ökle közben nem pihent, így aztán a mérkőzés eldőlt.

Miként egy tompa puffanással Búzás Tivadar is, a saját tengelye körüli félfordulat után. A bíró kettesével számolt rá, tudta, hogy úgy sem fog felkelni. Tíz után ketten nyaláboltuk föl és vittük az öltözőbe, s ott aztán valahogy lelket leheltünk bele. Ám amikor félig-meddig öntudatához tért, hirtelen felült és rekedtes hangon érdeklődött:

– Mi az, kezdődik a mérkőzésem?
– Kezdődik? – kérdezett vissza Szegfi Laci bácsi. – Tivadarkám, már túl is vagy rajta – tette hozzá.
– Túúúúúl, Laci bácsi? És nyertem?
– Hogyne fiam. Egy életet.

Az új könyv már tíz városban megvásárolható

Kaposvár: Somogyi Hírlap-vevőszolgálat, Kontrássy utca 2., Rákóczi SC-sportiroda, Közút SE-tekecsarnok, Szántó utca 19., Tourinform iroda, Fő utca 8., Színházi jegyiroda, Európa tér, Városi sportcsarnok, Kaposvári Egyetem Testnevelési Tanszék, Somogy Megyei Sportszövetség, Fő utca 101., Sportmúzeum, Kontrássy utca 3., Cseri tenisztelep. Boglár: szabadidőközpont. Barcs: polgármesteri hivatal, sportiroda és Béke utcai újságospavilon. Csurgó: városi sportcsarnok és Csokonai közösségi ház. Fonyód: könyvtár. Marcali: sportcsarnok és fürdő. Nagyatád: sportcsarnok. Nagybajom: sportcsarnok. Siófok: Keszthelyi Zoltán 30/9936-181. Tab: művelődési központ.

-->

Címkék#Kaposvár

Ezek is érdekelhetik