Böhönyére vessétek

Tudták előre a somogyi önkormányzatok, nem vár könnyű esztendő rájuk 2013-ban, ahol a feladatfinanszírozás előrehelyezésével tovább csökkentek lehetőségeik, főleg úgy, hogy a központosítás gőzerővel vette le róluk elvégzendő terheikkel bevételeiket is. Az elmúlt három év elmúltnyolcévezésében csak a településeket fojtogató ármány volt sulykoltan egyértelmű, még mindig nem érkezett el az idő arra, hogy kijelenthessük: végre gazdagodnak városaink, falvaink, s jobban élünk mi itt vidéken „a teremtő Isten áldásával” mint egy, vagy akárhány éve.

Példátlan intézkedéseket vezettek be gazdálkodás-konszolidálásuk érdekében a böhönyeiek. A településvezető a lemondhatóig lemondott a nagyközség apadó pénztárcájának javára tiszteletdíjáról, a képviselők havi néhány ezres juttatásukat kurtították meg ugyancsak a közért. A település kénytelen volt befagyasztani kifizetéseit, ami nem jelent mást, mint olyan bőségmutatók dermesztése, mint a helyi kultúra, vagy sportélet finanszírozása.



A bénító állapot minden bizonnyal nem egyedi. Nem áll meg Böhönye és Somogyország határainál, viszont a feloldása kuriózum-megoldásokért kiált. Lehetne például erősen koncentrálni a hivatalokban mindenhol jól látható NER-tábla szövegből sugárzó összefogásra. Talán kisül belőle, hogy van még helyben területfejlesztésért igen csak felelős helyi csúcshivatalnok (nem is egy), aki, ha másért nem, de tűzoltás gyanánt követhetné a böhönyei polgármester példáját tiszteletdíjak frontján, hátha nem kell megvárni, míg a teljes elszegényedésbe sodort településeink a nekik tartozó, szintén legatyásodott másik somogyi település ellen eljárást indítanak a szebb jövő démonait üldözve.