Vélem-én

2013.11.27. 07:46

Szemérmetlen igazság

Törvénybetűt azért alkot a társadalmi felhatalmazás, hogy a kritikus pillanatokban megfelelő, vagy legalább megnyugtató válaszokat kapjunk.

Szűcs Tibor

Talán akkor lennénk a legnyugodtabbak, ha fogalmunk sem lenne arról, hogy ki ez a 35 éves, kétgyermekes vagyonos nő Szlovákiából, ha egyáltalán nem ismernénk Eva Rezesova rezzenéstelen arckifejezését, ami csak akkor alakult zavart hálálkodássá, amikor köszönetet próbált rebegni a bíróhoz az elsőfokú ítélethirdetésen. Azt, hogy házi őrizetbe vonulhat, s ne legyünk szemérmesek: hogy ennyivel megúszta. (Jogerősség esetén 2016-ban már szabadulhat is.)

Ennyi ez kérem, s lehet-e, szabad-e egyáltalán feltenni a kérdést: mennyi legyen? Az emberélet. Lehetetlen moralizálásba kezdett a honi nyilvánosság szinte azonnal, ahogy a bírónő zavarba jött saját ítéletének milliomosnőben örömként lecsapódó szavaitól. Hiszen igazság az, hogy a súlyosabb ítélet sem hozza vissza azt a négy embert az élők sorába, s igazság az is, hogy egy hasonló esetben – értsd: halálos baleset okozása ittas állapotban – egy arkansasi ítéletben 140 év börtönt ért.



Radimir Cacic, volt horvát miniszterelnök-helyettes Kaposváron egy év tíz hónap fogházbüntetést kapott két halálos áldozatot követelő közlekedés baleset okozása miatt. A két tragédia sokban különbözik egymástól, a politikus nem ivott, sőt még csak közismerten sem tudni drog- és alkoholproblémáiról, mégis ugyanúgy hibázott. Két ember meghalt, s ők sem adhatók vissza az életnek tízszer ennyi büntetés esetén sem. De: színtiszta demagógia, ha ki merjük mondani, amit mindenki érez és ért: ez mind-mind nagyon kevés?

Törvénybetűt azért alkot a társadalmi felhatalmazás, hogy az ilyen kritikus pillanatokban megfelelő, vagy legalább megnyugtató válaszokat kapjunk. S itt most komoly a deficit. Ismerjük Eva Rezesovát, egyáltalán nem lehetünk nyugodtak.

Ezek is érdekelhetik