SONLINE

Mr. Keating feltárja a diákoknak a költészet szépségét, és bátorítja őket, hogy írjanak hozzá az élethez egy újabb sort, és ami a legfontosabb: „Carpe diem, fiúk! Éljetek a mának! Legyen az életetek rendkívüli!”

A film hét fiúról szól. Neil a szófogadó fiú, aki elhivatottságot fedez fel magában a színjátszás iránt. Todd a mindenben bizonytalan, bátyja árnyékában élő fiú, aki ennek a barátságnak köszönhetően talál magára. Charlie Dalton a magabiztos lázadó költő, Knox Overstreet megszállott, szerelmes diák. Richard Cameron csak a maga érdekeit tartja szem előtt. Színesítik még a palettát Steven Meeks és Gerard Pitts, a két kedvesen különc jó barát.

A cikk a hirdetés után folytatódik

A film műfaja dráma, ezért tele van olyan konfliktusokkal, amelyek bármely iskolában előfordulhatnak: szerelmi, apa–fiú, barát–ellenség konfliktus.

A tanár romantikus költők verseit tanítja nekik, mint Thoreau és Lord Byron, valamint felhívja figyelmüket a konformitás veszélyeire és a sport erejére. Mr. Keating beavatja a diákokat a titokba, hogy annak idején a Holt Költők Társaságának tagja volt. Neil kérésére mesél a gyűlésekről, de kéri a fiúkat, hogy felejtsék el, már régen volt, nem érdemes rá szót vesztegetni. Ennek ellenére a fiúk a kollégiumból kiszökve megalapítják a maguk Holt Költők Társaságát, és a találkozókon minden résztvevő lehetőséget kap, hogy jobban megismerje magát, illetve saját realisztikus vagy romantikus természetét: verset írnak, olvasnak föl, sőt egyszer még lányokat is hívnak a gyűlésre. A bajok akkor kezdődnek, amikor Charlie Dalton a Holt Költők nevében egy provokatív cikket közöl az iskolaújságban, mire a vezetőség megrémül, és nyomozást indít. Eközben Neil elvállalja Puck szerepét a Szentivánéji álomban, ezzel apja haragját vívja ki. Az apja megparancsolja neki, hogy hagyjon fel ezzel, és csak a tanulással foglalkozzon. Neil azonban – Mr. Keating tanácsának ellenére – mégis fellép a színházban. Az apja hazaviszi, és közli vele, hogy kiveszi a Welton akadémiából. Neil teljesen összeroppan, és ez vezet majd a végén a tragédiához...

Annak ellenére, hogy a film 1989-ben készült és 1959-ben játszódik, remekül mintázza minden középiskolás fiú életét, figyelmeztet minket, ne járjunk vakon az életben, nyissuk ki a szemünket: éljünk a mának!