SONLINE

A sietve felhúzott épület azonban nem sokáig tudta kielégíteni a megyei igazgatás növekvő igényeit, ráadásul 1766-ban a hajdúknak és a városi polgároknak kellett megvédelmezniük a lázongó parasztok dühétől. Az 1770-es években kibővítették és átalakították, alkalmatlan és szűk voltán azonban ez sem sokat segített.

A cikk a hirdetés után folytatódik

Az engedélyezési procedúra elhúzódása és a pénzhiány miatt (úgy látszik, nincs új a nap alatt!) csak az 1820-as években kerülhetett sor az egyre izmosodó vármegyei szervezet új „székházának” megépítésére. Előbb a börtön és a levéltár kapott új otthont a terület déli részén, majd – még mindig hivatalos engedély nélkül – a vármegyeház építésébe fogtak bele. Az alapkövet 1828. június 30-án tették le a nyugati szárny északi falába. 1831 nyarán már megkapta világoszöld külső festését a megyeháza, tetőszerkezete is elkészült, de csak 1832. május 1-jén, Mérey Sándor főispán beiktatásának napján avatták fel az épületet.

A magyar klasszicista építészet egyik kiemelkedő alkotását Török Ferenc földmérő tervezte, s nagyrészt kaposvári iparosok dolgoztak rajta. Abban a korban – a 18. század végén, a 19. század elején – a reneszánszra, a barokkra jellemző római ihletésű formákat görögös formavilág váltotta föl. A középületeket előszeretettel építették a demokrácia születésének bölcsőjére emlékeztető hellén stílusban, a görög templomok hangulatát idézve.

A monumentális, háromszintes vármegyeháza szimmetrikus főhomlokzata öt jól elkülöníthető egységre tagolódik: az öt nyílástengelyes középrizalitra, a két három-három nyílástengelyes oldalrizalitra és az ezeket összekötő négy ablaktengelyes szárnyakra. A középrizalit félköríves záródású földszinti kapuzatai és ablakai felett teljes szélességben kovácsoltvas korláttal ellátott erkély védi a bejáratot. A hatalmas ablakokat megcsodálva könnyen rájöhetünk, hogy mögöttük húzódik a két szint magasságú nagyterem. A főbejárati homlokzatszakaszt klasszikus arányú, a megye címerével ékesített mészkő timpanon zárja. A timpanon alatti párkányt és a díszerkélyt korinthoszi fejezetű úgynevezett óriáspilaszterek kötik össze, olyan hatást keltve, mintha ezek tartanák a bejárat feletti tetőzetet. A homlokzaton a vármegye címerét is elhelyezték (Somogy a magyar vármegyék sorában elsőként, 1498. január 6-án kapott címeres levelet), alatta pedig az épület rendeltetését tömören összefoglaló felirat olvasható: „A KÖZJÓNAK”.

A két oldalrizalit kialakítása némileg hasonlít a főbejárati homlokzatszakaszhoz. Itt a földszinti sávban ablakokat találunk egyenes záródású, állóboltozatot szimbolizáló vakolt ablakkeretekkel. Ezen a rizaliton is láthatók a kétszintes pilaszterek – némileg egyszerűbb, dór fejezettel –, és kicsit esetlenül ugyan, de keretezett mezőként a timpanon alatti párkány is visszaköszön.
A rizalitokat összekötő homlokzatszakaszok alsó szintjeinek ablakai vakboltozatba ágyazott egyenes záródású nyílások. Az emeleti ablakok keretezés nélküliek, ám kőből épített szemöldökpárkányaikkal hangsúlyos elemei a főhomlokzatnak. A klasszicizmus időszakára jellemzőek a legfelső szint kicsi, négyzet alakú ablakai.

Felújítást, kisebb módosításokat persze később is végeztek az épületen, nemritkán az idők szavára hallgatva: 1872-ben például a megyeháza tetejére szerelték fel az első kaposvári villámhárítót, 1943 júniusában pedig kialakították a ház 190 főt befogadó óvóhelyét. Az intézményt díszítő műalkotások is a mindenkori korszellemet tükrözték: Somssich Pál arcképe a gyűlésteremben (1884), Zala György szobrászművész Ferenc Józsefet és Erzsébet királynét ábrázoló márvány mellszobrai a földszinten (1903), gróf Tisza István portréja (1923), gróf Széchényi Ferenc főispán domborműve az épület külső falán (2010).

Az épület ma is tiszteletet parancsoló, meghatározó eleme a városképnek, de a 19. században – hatalmas, zárt tömegével – szinte uralkodott az alapvetően földszintes házakból álló településen. Az 1845-ben Kaposvárra látogató Vahot Imre színműíró és szerkesztő írta fővárosi olvasóinak: „Kaposban leginkább feltűnő a csinosan s kényelmesen épített megyeház, melyben minden tisztviselőnek van felírással kijelölt laka, szállása…”
És valóban, számos kulturális-társadalmi esemény helyszíne volt a megyeháza az elmúlt két évszázadban.

Csak néhány kiragadott példa: itt került sor Blaha Lujza első kaposvári felléptére (1878), mint ahogy ebben az épületben tartotta meg első nagygyűlését a Somogy Vármegyei Régészeti és Történelmi Társulat (1880), s 1909-ben a megyeházán alakult meg a múzeumegyesület is. 1905-ben országos visszhangot kiváltó iparművészeti kiállítást rendeztek az ódon falak között, s a nagyteremben ünnepelték meg Roboz István ötvenéves lapszerkesztői jubileumát (1913). 1890-ben Holub Emil afrikai utazó, 1901-ben egy búr szabadságharcos: báró Luzsénszky Félix, 1947 tavaszán Szabó Lőrinc, majd Tersánszky Józsi Jenő tartott felolvasást a kaposvári vármegyeházán. 1932-ben a Magyar Amatőr Fényképezők Szövetségének Kaposvári Csoportja, 1958-ban a Kaposvári Fotóklub alakult meg az épületben. S hogy el ne felejtsük: 1955. október 27-én, Ivan Vlagyimirovics Micsurin orosz növénynemesítő születésének századik évfordulóján az akkor már megyei tanácsnak nevezett épület nagytermében rendezték meg az ifjú micsurinisták első Somogy megyei találkozóját.

A jeles intézmény persze gyakorta megérezte a politika hullámverését. 1848 májusában a vármegyeház előtt tartott ünnepi közgyűlésen hirdették ki a somogyiaknak az áprilisi törvényeket, egy év múlva a megyebizottmányi gyűlésen ismertették a Függetlenségi nyilatkozatot. 1848 szeptemberében Jellasics seregének egyik alakulata a megyeházát is feldúlta, de katonák szállták meg az épületet 1919. március 22-én is (lezárva az összes kijáratot), ezúttal a Kaposvári Munkástanács utasítására, a Tanácsköztársaság kikiáltásának folyományaként. (Augusztus 3-án aztán ugyanitt jelentették be a kommunista vezetők lemondását.) 1945 legelején a kaposvári megyeházán alakult meg Somogy vármegye és Kaposvár város Nemzeti Bizottsága. És 1956. október 30-án este a megyei tanács épületénél tartott gyűlés során távolították el a bukott rendszer képviselőit a megyei forradalmi tanácsból.

Az idők során számos híres ember fordult meg a monumentális épületben. A legnevezetesebb látogató talán a magyarországi körutazáson levő Ferenc József császár volt, aki nem sokkal a szabadságharc leverése után, 1852. június 28-án kereste fel Somogy megye székvárosát. Az éjszakát a megyeháza vastag falai között töltő császár a rendkívüli biztonsági intézkedések miatt persze csupán az alattvalói hódolat jól előkészített megnyilvánulásaival találkozhatott. (Akárcsak a körút többi állomásán.) Kaposvár hódoló küldöttségét Hochreiter Ambrus megyefőnök és Schrőder József városbíró vezette, a császár fogadtatásán ugyanakkor a helyi közigazgatás számos vezetője betegségére hivatkozva nem vett részt.



Később az uralkodó volt szárnysegédje, Horthy Miklós is meglátogatta Kaposvárt, mégpedig három ízben. Először (1919 szeptemberében) még mint a nemzeti hadsereg fővezére jött Siófokról sínautón, utóbb (1921 júniusában és 1923 áprilisában) már kormányzóként érkezett különvonattal. A megyeházát egyik alkalommal sem kerülte el.
1845-ben gróf Batthyány Kázmér a védegyleti mozgalomról tájékoztatta hallgatóságát az impozáns kaposvári épületben, 1920-ban Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök mondott beszédet a nagyteremben, 1931 tavaszán itt szállt meg Gömbös Gyula honvédelmi miniszter, 1946-ban pedig a parasztpárti Erdei Ferenc tartott előadást a belpolitikai helyzetről.
Nem egy vállalkozást vagy intézményt hosszabb időre is befogadott a megyeháza. Így az 1830-as években a Perger Sándor vezette első kaposvári nyomda, a század közepe táján a megyei rabok foglalkoztatására felállított posztógyár termelt az intézmény területén, 1848-ban itt rendezték be a honvédek toborzóirodáját, s a 20. század elejéig még a kaposvári királyi törvényszék is a megyeházán működött. Az 1980-as évek közepétől 2011-ig ez az épület adott otthont a Rippl-Rónai József nevét viselő megyei múzeumnak. A közigazgatás legújabb átszervezésével az egykori megyeháza ma ismét a Somogy Megyei Önkormányzat székhelye.

Bár sokáig múzeum volt, az első kaposvári képzőművészeti kiállítást mégsem a megyeházán rendezték. A jövő héten majd ott folytatjuk a történetünket, ahol a kaposvári tárlatok sora elkezdődött.