futballedző

2017.08.28. 15:29

Hevesi Tamás a könnyűzenéről, a színészetről és a világ feladatáról

Az ismert zenész szívesen beszél arról, hogyan nem lett színész és merre járt a világban. Mindezek mellett arra is kitér, miként készül a koncertekre, miért vált vegetáriánussá, és milyen eredményeket ért el fociedzőként.

Hevesi Tamás, bár kerüli az olcsó bulvárszerepléseket, sok fellépése van, alkalmanként másfél-kétórás műsorral szórakoztatja a közönséget. Szerencsére soha sem fáradt, de relaxálni azért kell – vallja a művész –, ilyenkor állítja össze fejben a közelgő buli repertoárját.

A Vasárnap Reggelben közölt interjújában megvallja: nagyszerű adománynak tartja, hogy sikerül magához vonzania a jó embereket, legfrissebb példa erre Somogyvári Dániel, aki A Dal-ban vált ismertté. Már közös daluk is van: Napból Hold lettem a címe. Örülne, ha a régi dalai mellett az újakat is játszanák a rádiók, de azzal is tisztában van, hogy ehhez sokkal többet kellene önmagát menedzselnie.

Ösztönlény – így jellemzi, önmagát. Arra utal, hogy nem érdekli az öncélú kitárulkozás, mindig a saját útját járja. Arra figyel, hogy műsorai igényesek legyenek, hogy a produkció sikeres legyen.

Névjegy

Hevesi Tamás Gyulán született, édesapja jogász, édesanyja gazdasági igazgató volt. A nővére, Edit, rajz-ének szakos pedagógus, a bátyja, Imre, zenész. A Névtelen Nulla zenekar megalapítója, 1994 óta szólóénekes. Olyan híres dalok köthetők a nevéhez, mint a Diadal (Csíkos napernyő), Jeremy, Egy életen át kell játszani, vagy éppen a Sydney felé című szerzemény, ami a 2000-es olimpián a magyar olimpiai csapat indulója lett. Még abban az évben átvehette az Arany Lyra-, valamint a Roland Barátság Díjat is. 2001-ben Pro Urbe-díjat, tavaly Békés megyei Prima-díjat kapott.

Kitért arra is, hogy gyulai kissrácként színész akart lenni, de mint mondta, örülhet az ország, hogy mégsem lett az. „Nem vagyok elég szorgalmas erre a pályára” – fogalmazott. Túlságosan ragaszkodik a szabadsághoz, a színészt pedig köti színház, a szerep. Felelősséggel tartozik irántuk.

A színpad azért megmaradt, azóta is folyamatosan fellép. Volt idő, amikor külföldön próbált szerencsét, mert úgy érezte itthon beskatulyázták. „Tudtam, hogy el kell menjek ahhoz, hogy új lendületet kapjon a könnyűzenei életem” – emlékezett. Évekig járta a világot, Ausztráliától Barcelonáig. Itt zenélt azon az utcán is, ahol nemrégiben a szörnyű gázolásos merénylet történt. Meggyőződése, a terroristák célja, hogy rettegésben tartsák az embereket.

Végül azért tért haza, mert ideköti a kultúra, a történelem, a nyelv, az identitás és a család. Gyakorlatilag minden, a gyökerei.

Harminc esztendeje vegetáriánus, egyrészt azért választotta ezt az életformát, hogy ezzel is védje a természetet meg az állatokat, emellett cukorbetegsége is fontos szerepet játszott abban, hogy az életmódváltás mellett döntött.

„Tisztán és boldogan élek, harmóniában a természettel. Minden reggel kiülök az erdő szélén lévő házam teraszára, ott kávézgatok.”

A zene mellett a focit szereti még. Évtizedek óta foglalkozik vele magas szinten, öt éve a cukorbetegek futsal-válogatottjának az edzője, megnyerték az Európa bajnokságot és négyszer voltak ezüstérmesek. Legközelebb Szlovákiában rendeznek Európa bajnokságot, arra készülnek.

Tavaly a Békés megyei Prima-­díjjal tüntették ki. Azt mondta: „az ember csendben, békében él, majd egyszer csak az élet megajándékozza egy ilyen díjjal. Ez egy komoly visszaigazolás volt nekem.”

Ezek is érdekelhetik