Csórics Balázst hatalmába kerítette a Kassai-völgy

– A színészet egy tegeződős szakma, a lovasíjászoknál viszont a magázódás dívik. Bár egyébként tegeződünk, most mégis magázódva beszélgetünk. Nem nehéz keresnie a szavakat ebben a megszólítási formulában? 
– Színházban szocializálódtam és ott tényleg mindenki mindenkit tegez. Van azonban egy-két idősebb kollégám, például 

Pásztor Erzsi, akit nem tudok letegezni, ahogy Avar tanár urat, a beszédtanáromat se tudtam a főiskolán. Egyébként színész a színészt korra, nemre való tekintet nélkül tegezi. Amikor a Kassai kánságba kerültem, a mester már bevezette a magázódást, amiben van egyfajta magasztalás. Van egy elragadó bája és eleganciája, amikor a tízéves csapattársaimat úgy szólítom meg, hogy „kezit csókolom kisasszonyok, hogy tetszenek lenni”? 
– Egy musicalszínész, aki gyakran bukkan fel TV-sorozatokban, hogy kerül a Kassai-völgybe? 
– Erre a helyre meg kell érni. 2016 elején jött ki A lovasíjász című film. Nagyon kevés filmet nézek meg moziban négyszer, ezt annyiszor láttam. Aztán eltelt néhány év, és 2021 tavaszán megérkeztem a völgybe. Egy nyílt napon csapott meg a hely szelleme. Aztán 2021 nyarán egy baleset utáni felépülésemhez sokat adott testileg, lelkileg, szellemileg ez a hely. 

– Milyen szintre sikerült a lovas­íjászatban eljutni? 
– Még mindig apródnak számítok a lovasíjászatban. Nem csak fizikailag, érzelmileg is át kell lépnem bizonyos gátakat. 
– Mit ad lelkileg a lovasíjászat? 
– Otthont. Az első benyomásom is hazaérkezés élménye volt, s ahogy egyre több időt töltöttem itt, azt éreztem, hogy ez az otthon, mert itt van értelme küzdeni. 
– A Covid idején kezdett rendszeresen verseket mondani az interneten. 
– Amikor a Covid kifordította sarkából a világot, mindenki beszorult a nappalijába, és felszorult az internetre, feltettem a kérdést, hogy színészként mit tudok ehhez hozzátenni? Négy és fél évet töltöttem a Barátok köztben. Akkor nulláról 10 ezerre nőtt a követőim száma a közösségi oldalamon, a Covid kirobbanása óta 10 ezerről már lassan 225 ezerre bővült. 
– Honnan ered a versszeretete? 
– A verseket varázsigéknek tartom, mert kimondják a kimondhatatlant, ami mindannyiunkban ott él, de nem tudjuk így megfogalmazni. Szerintem attól lesz varázslatos egy vers, hogy hatására megnyílik az ember. 
– A verseket varázslatnak nevezte. Spirituálisnak tartja magát? 
– Nem spirituálisnak tartom magamat, inkább mágikusnak. A „spirit” az a szellem. Ha lebontom a négy elem mentén, akkor ez a tűzelem. Azért használom a „varázslatos” szót, mert a versben elképesztően sok érzés van, ami vízelem. Embert és embert köt össze, ez a levegőelem, és megvalósít valamit, ami pedig földelem. A négy elemben ott van a teljes élet varázslata, mágiája a szavak erejével. Hogy feltegyem az i-re a pontot: a színház idéző mágia. Minden szó, minden rím, minden ritmus egy-egy kapu, ami szíveket köt össze. Tudom hogy furán hangzik a „fejben dől el” világában, de nem fejben, hanem a szívünkben dől el, erre van egy szép magyar kifejezésünk: a „szívvel-lélekkel”. 

Kulturális életerő is vonz a völgybe 

Csórics Balázstól gyakran kérnek némi pluszkultúrát a lovas­íjásztársak, s a kívánságoknak szívesen eleget is tesz. – Csodálatos élményem volt a januári edzőtábor – mondta. – Az egyik csapattársam megkért, hogy énekeljek el egy konkrét dalt. Amikor hét csapattársam előtt a szállingózó hóban, hófehér lovak között, hófehér tájon musicaleket énekelek, József Attilát és Adyt szavalok, nem marad bennem szikrányi kérdőjel sem arról, milyen kulturális életerő, lehetőség él ezen a helyen – mondta a színész, aki Somogyban telepedett le, amelyhez a Kassai-völgybéli tapasztalatai is hozzájárultak. Csórics Balázs minél több helyre szeretne eljutni, ahol a költészetet reklámozhatja versmondásával, de a lovasíjászatot is széles körben népszerűsítené.