Rád vár, élménybirtok a tavak ölelésében

A Balaton közelsége és a táj természetes szépsége varázslatos feltételeket kínál a pihenni, szórakozni vágyóknak. A vendégmarasztaló tradicionális magyar csárdához kapcsoló egyedi épületegyüttes, a kézzel faragott bútorok, a minden ízében és részletében kiépült élménybirtok Magyarországon is egyedülálló vonzerő. Minden megoldás azt tudatja, hogy a birtok megálmodói nem elvettek, hanem hozzátettek a természeti adottságokhoz.

Azt már csak a legbeavatottabbak tudják, hogy az évszázados kövekre majd negyedszázada építette álmát Fekete Zoltán, a rádi remete. Az Árpád-kori település már a X. század körül lakott volt, s nevét a monda szerint Gizellának, I. István király feleségének, vagyis inkább az ő Magyarországra érkezésének köszönheti. Ahogy tudni vélik, a királyné egyik hőn szeretett bajor lovagjának fiáról, Rádról nevezték el a települést. Az egész Rád nemzetség születése is ehhez a mondához köthető. Tény, hogy itt épült a 12. században az a templom, amely országunk Árpád-kori kultúrájának egyik jelentős emléke. A késő-román stílusban, faragott homokkőből és téglából épült feltárt romok ma is tökéletes helyszínt adnak nyári zenés esteknek.

Szóval évszázadok jöttek- mentek, s majd több mint két évtizede új korszak kezdődött Balatonlelle-Rádpuszta történetében. Fekete Zoltán, a környék vadregényes tájainak szerelmese egy parti kempingben szövögette terveit. Meglátta a Balatont, s az soha többé el nem engedte az alföldi gyereket. Végül is 1997-ben megvásárolta a romos épületet és elindult az úton. Amikor megmutatta szerzeményét, nem nagyon tudtuk, hogy merre is van előre. Bár ha a nagy gazban egy kicsit ágaskodtunk, akkor a Balaton vize azért látszott. Mára az alig százötven lelket számláló zsáktelepülésen egy 6,5 hektáros egyedi élményközpont jött létre.

Egyedülálló környezeti adottságokkal rendelkező lenyűgöző birtok a Balatontól egy jó sétányira, az autópályától nyolcszáz méterre van. Közel és mégsem távol. A balatoni nyár hétköznapi pezsgő világából egy kicsit elmenekülve a Rádi-tavak ölelésébe, a csalódásmentes kincskeresők igazi fellegvára lett.

Itt a 21. századi magyar csárda minden eleme a vendéget szolgálja. Nem csoda, hiszen mindenen ott van Fekete Zoltán és családjának keze nyoma. A tulajdonos a tradicionális, hagyományosan ízes magyar ételekből nem enged. A három kültéri kemence nem a látványt, hanem a vendéget szolgálja. Itt nem gőzmelegítős sütőben, hanem a kemencékben készülnek a csárdaadagok, s valódi bográcsban a pörköltfélék, amelyek minőségére és mennyiségére eddig még senki sem panaszkodott. A házi mangalicasonka és szalámi mellett van itt tradicionális magyar gulyás, szürke marha lábszárpörkölt, töltött káposzta, marhapofapörkölt, sült kacsa, sült malac, tepsis tejes pite házi baracklekvárral, s mi szemnek és szájnak ingere. Menü viszont nincs. – Hogyan is lenne egy nádfedeles csárdában – fakad ki Fekete Zoltán –, ki látott már magyaros menüt. Vagy menü, vagy rendes adag eredeti magyar étel!

Vélhetően igaza van… Mindenesetre az impozáns, hagyománykövető megjelenéshez és a gasztroélménybirtok többi eleméhez sem igen illene. Bár láttunk már ilyet! No persze, nem itt!

A tradicionális ételekhez jóféle magyar bor is dukál. Az egykori hatalmas dézsmapincében, a 180 éves Magyar Borok pincéjében újabb egyedi élmény vár. Ilyen sincs – s nem is lehet – máshol. A pince, s benne a méretes hordók szó szerint halálra voltak ítélve. – Nem mehet ez így tovább, lépni kell – gondolta Fekete Zoltán, s egyszer csak megvalósulhatott a dédelgetett terv: az egykor lerobbant létesítmény mára 22 magyar borvidék, a hazai pezsgők és az eredet- védett magyar pálinkák kiállító és kóstolóhelye lett. A látvány önmagáért beszél, aki betér, nehezen szánja el magát a távozásra. A hipermodern bormúzeum, sőt bormennyország, ahol a bortrezor névre keresztelt szekció a törzsvendégek svájci alapossággal tárolt borait őrzi hétnél is több lakat alatt. – Nem csak megmutatjuk, bemutatjuk – tette hozzá a tulajdonos, mert magunk is ezt isszuk. – Az élménygazdagságot pedig magunk közvetítjük. Azt gondolom, nincs tradicionális magyar csárda lovak, lovasjátékok nélkül. Szeretjük az sz-betűs napokat, mert ekkor kezdődik a háromórás Rádi lovas délután. A csárdás üdvözlés pálinkával és házi mangalicazsíros kenyérrel kezdődik, majd a 45 perces hagyományőrző bemutatón csikósaink megidézik őseink állattartását, a lovász, a csikós bensőséges kapcsolatát a lóval. Aztán jöhet a borkóstoló, majd pedig az élő cigányzenés vacsora. Aki lovagolni szeretne a lovardánkban, vagy a lovas pályán, azt is megteheti, s akár a fogathajtást is megtanulhatják, a kicsiket pónik szórakoztatják. Átalakult a lovas világ, s a hölgyek itt is átvették a vezető szerepet. Keddenként is van szervezett program, a Baharttal kötött megállapodás alapján sétahajózás, majd pedig egy igazi gulyás-party várja az arra vállalkozókat. A rádi kisvonat a környékbeli városokból ingyen szállítja a helyszínre a vendégeket.

A pusztán semmi nem kötelező, de minden lehetséges. A modern sportok szerelmeseit gokartok és quadok szolgálják, lehet kerékpározni, íjászkodni, a gyermekeket pedig ugyancsak egyedi, uniós minősítéssel rendelkező, bekerített játszópark várja. A csárdában egyszerre akár háromszázötvenen is étkezhetnek, s akkor még nem is vettük számba a hipertechnikával felszerelt, új rendezvényházat, ahol családi és céges rendezvények, konferenciák, esküvők találnak az alkalomhoz méltó helyszínre. Aki pedig netán a pusztán ragadna, a lovas panzió várja.

Változik a világ, s mi is vele változunk

A megújult étlapon a megszokottól eltérő ételek is szerepelnek. A vendégek kérték? – kérdeztük Fekete Zoltánt. – Változik a világ, mi is vele változunk – mondta. – Rózsa Sándor kedvence ugye nem meglepetés, de valóban bekerült a vaslapon sült pulyka, vagy éppen marhasteak, vagy a hízott kacsa mája mézes almával, és persze még sorolhatnám. A vendégeink meghatározó részét azok a visszatérő németek teszik ki, akik annak idején gyermekként jártak nálunk. Hozzák már az ő családjukat és a barátaikat. A mi csárdánk családbarát, a szó szoros értelmében. A magyar vendégek hetven százaléka budapesti, sokat segít nekünk az autópálya. Itt nem kell a gyermekeket fegyelmezni, szabad a tér, nagy a hely, mindenki elfér. Megsimogathatják az állatokat, azok jól tartottak, barátságosak. S akár kísérhetik a cigányzenészeket, énekelhetnek is velük, sőt még tapsot is kapnak a többi vendégtől. Úgy, ahogy az egy igazi csárdában dukál. Ez egy folyton változó, nagy család, ahol bárki, bármeddig jól érzi magát. Nem a délibábos, csikós-gulyás, ostorpattogtatós, poros-koszos látványpuszta, hanem maga a puszta életérzés. Nem véletlen, hogy az egyik szaklap szerint a rádpusztai csárda az öt legjobb balatoni csárda egyike, ahol a látogatók negyede törzsvendég.