Nem lehet leülni a csúcson: Szécsi Zoltán a Vállalkozói Szalonban

Hagyomány, hogy az év végén a Somogyi Vállalkozói Szalonban a Barcs és Térsége Vállalkozók Egyesülete vállalja magára a házigazda szerepét. Ezúttal a Somogyi Hírlap és az M7 Takarék közös rendezvénysorozatának idei évzárója lazára és kötetlenre sikeredett, részben a meghívott vendégnek köszönhetően. Szécsi Zoltán ugyanis nem akart előadást tartani, inkább egy interaktív pódiumbeszélgetésen mesélt az életéről. Beszélgetőpartnere Lengyel János, a Somogyi Hírlap főszerkesztője volt.

Sydney, Athén és Peking olimpiai bajnoka másfél hónapja él vízilabda nélkül, de elmondása szerint a szeretett sportágára még mindennap gondol. Most viszont egy másik szerelem bontakozik ki az életében: a mezőgazdaság. Egy örökölt földterületen gazdálkodik a Tisza-tónál. Jó játéknak indult, és most hálás a sorsnak, hogy a másik szerelemtől, a vízilabdától pihenőt kapott.

– Az a szakmám, ami a hobbim és a szenvedélyem. Nálam sohasem a siker volt a vezérelv, hanem az, hogy amit csinálsz, az legyen jó. Edzőként is ezt vártam el a tanítványaimtól, hogy jót akarjanak produkálni – mondta a vízilabdakapus.

Szécsi Zoltán a családból hozta ezt a mentalitást, többek között orvos édesanyja örökítette rá, akit 76 évesen még mindig operálni hívnak. Később a sportban Szécsi társakat talált a sikerhez a korosztályának tagjai között a válogatottban. Erre visszagondolva foglalta össze a siker receptjét.

– Nem akartunk tanulni senkitől, mert nem voltunk tudatosak, de tiszteltük és szerettük egymást, imádtunk vízilabdázni, és ráadásul tehetségesek voltunk. Az időt a munkára sohasem sajnáltuk! – emlékezett az egykori élsportoló.

És hogy lehet a sikert megőrizni?

– Sok hely van a csúcson, de annyi nincs, hogy leülhess – mosolygott Szécsi Zoltán. – A sport a legjobb fokmérője annak, ha csökken a teljesítmény, ezt egy cégnél már nehezebb felismerni. Ha pedig valakinek nagyobb az arca és kevesebbet ér a munkája, hamar jön a pofon...

2000-ben még 2000 igazolt vízilabdázó volt Magyarországon, az olimpiákon triplázó pólósoknak köszönhetően ma már 8-10 ezer. Szécsi szerint divat szidni a TAO-rendszert, azonban e támogatás nélkül nem vízilabdázhatnának ma gyermekek tömegei. Szécsi a TAO-korosztálytól sokat vár, szerinte a 2024-es olimpiára egy tehetséges brigádot fognak felnevelni. Ennek kulcsát egyébként egy szélesebb tömegbázison nyugvó munkában látja. Szécsi Zoltán nagyobbik fia már vízilabdázik, a kisebbik még csak a fürdőkádban paskolja a vizet...

A beszélgetést vacsora és borkóstoló követte. A kaposvári Bankert Marcus hozta el a villányi borvidéken termett különleges borait. A Vállalkozói Szalonnak a csokonyavisontai Korona Étterem és Panzió adott otthont. A Szalon résztvevőit a Somogyi Hírlap frissen megjelent szakácskönyvével, valamint a Csokonyavisontai Gyógy- és Strandfürdő által felajánlott kétszemélyes belépővel ajándékozták meg.

A Szalonban hallottakat felhasználják a barcsi vállalkozók

Saját bevallásuk szerint a Vállalkozói Szalon mindig jó alkalmat ad arra, hogy a barcsi vállalkozók szélesebb kitekintést kapjanak, a meghallgatott előadók eredményeit pedig felhasználják a saját vállalkozásuk fejlesztésében, innovációjában, menedzselésében. Évről évre több helyi adót fizetnek az önkormányzatnak a barcsi vállalkozások, akik az egyesületükben megosztják egymással a sikereiket, a nehézségekre pedig közösen keresnek megoldást. – Mi nem tudunk a térségbe infrastruktúrát hozni, utakat és ipari parkot építeni, de fontos, hogy egymást tájékoztassuk – mondta Rideg Gábor, a Barcs és Térsége Vállalkozók Egyesületének elnöke. Lapunk kérdésére mérleget vont a határszél gazdasági életéről. Szerinte Horvátország felé lecsökkent a kiskereskedelmi forgalom, ám a helyi magyar vállalkozások kormányzati pályázatok segítségével sokat dolgoztak azon, hogy áttörést érjenek el a határon túli együttműködésben. Az utóbbi időben kapcsolatokat kerestek a horvát, főként Verőce környéki fémipari és mezőgazdasági vállalkozások felé.