Benczúr és kilencvenéves szatócsbolt is feltűnik a gyűjteményben

Török József egy kaposvári autómárka-kereskedésben dolgozik gépjármű-kárszakértőként. Azonban a hobbija nem a kocsikhoz kapcsolódik: 15 éve kezdett intenzíven foglalkozni a képeslapok gyűjtésével. Ahogy fogalmazott: először „tetszik-nem tetszik” alapon fogott bele, de később rájött, hogy a szépségnek és az értéknek nem sok köze van egymáshoz. Ma már külföldről, Ausztriából is beszerez katalógusokat, hogy azonosítsa a lapokat. Jelenleg 16 ezer képeslapot számlál a gyűjteménye. Kizárólag a második világháború előtti lapokat gyűjti, főként az 1919 előttieket egészen a kezdetektől.

– Az első magyar képeslapot a millenniumra adták ki 1896-ban – ismertette a gyűjtő. – Budapesten már 1900-ban megrendezték a képeslapgyűjtők első világkiállítását. A képeslapok aranykora az első világháborúig tartott. Ma is gyűjtenek lapokat az országban, az éremgyűjtők egyesületén belül működik erre külön szakosztály. Az érmegyűjtők találkozóin képeslapokat is lehet cserélni és értékesíteni.

Török József szenvedélye úgy kezdődött, hogy hozzájutott két nagyobb gyűjteményhez, amelyet egy kaposvári régiségkereskedésbe hoztak be az örökösök. Gyermekként inkább bélyeggyűjtéssel foglalkozott, de szerinte annak mára leáldozott, viszont a képeslapok gyűjtése a reneszánszát éli napjainkban. A régi lapok értéke néhány ezer forinttól 300 ezer forintig terjedhet. Török József legértékesebb szerzeménye egy képeslap, amelyet Benczúr Gyula festett a saját kezével, és az unokaöccsének, Benczúr Elek grafikusnak küldte el. Ez a lap 450 ezer forintot ér, és egy eredetiséget igazoló irat is tartozik hozzá a Magyar Nemzeti Galériától. Török József szakterülete a somogyi képeslap.

– 1900 körül a legkisebb településről is készítettek képeslapot az országban, ezeket akkoriban nem a posta, hanem a településen működő szatócsboltokban értékesítették – magyarázta Török József. – Vannak lapok, amelyekből csak tíz-húsz darabot adtak el, és nem tudni, maradt-e fenn belőlük példány.

Jutaiként nagy becsben tart egy 1933-ból származó képeslapot, amely a faluját ábrázolja. Feltűnik rajta egy kis vegyesbolt, a cégtáblán a Baksa József névvel. Azonban a községben nem sikerült olyan embert találnia, aki tudta volna, ki volt Baksa József.

– A somogyi lapokat külön albumba helyeztem el, mert minden kistelepülés képeslapja értékes és érdeklődésre tart számot – mutatta Török József. – Jobb, ha ezek egy gyűjtő kezébe jutva kultúrtörténeti emlékként fennmaradnak, mintha elkallódnának. Sok régi képeslapot ugyanis értéktelennek tartottak és eltüzeltek. De jó példa is akad. Volt egy gyönyörű, kőnyomásos képeslapom Lábodról, 1898-ből, ezt a lábodi polgármester megvette. Javasolnám az összes polgármesternek, hogy szedjék össze a fellelhető képeslapokat a saját településükről, erre fordítsanak gondot.

Megörökítették Horthy bevonulását a visszacsatolt trianoni országrészekre, mert háborús és propaganda témák is megjelentek a képeslapokon egykor. A századforduló szecessziós motívumai is érdekesek Török József számára. Egyébként értékesebb az a képeslap, amelyet postára adtak és lebélyegeztek, mint az, ami használatlanul kerül elő. A bélyeggyűjtés miatt azonban korábban már sok lapról letépték a bélyeget.

Török József kéthetente jár börzékre az országban és a határokon túl. Azokat a lapokat, amelyeket máshol beszerez, gyűjtőtársaival könnyebben cseréli el olyanokra, amelyeket ő keres. Szlovéniába, Ausztriába és Erdélybe is megy gyűjteni, hiszen a somogyi képeslapokat feladták és elküldték hajdan, így ezek rendre a Kárpát-medence más tájain kerülnek elő. Török József tematika szerint, évjáratonként és országrészenként is rendszerezte a gyűjteményét, amelynek a tárolására egy külön szekrény kell. A hobbija azonban nem zavarja a családot, mert a szépséget a felesége is meglátja a lapokban.