Utolsó útjára kísértük Kercza Imrét

Kőkútra indultunk együtt, hogy szeretett, nagyra becsült főszerkesztőnkhöz menjünk szülőfalujába, s ott családjával, barátaival, ismerőseivel közösen elkísérjük utolsó útjára azt az embert, akit mindannyian tiszteltünk, s akitől valamennyien tanultunk, kaptunk valamit életünk során.

A Táncsics-díjjal elismert újságíró tudásával, elkötelezettségével iskolát teremtett. Akik képesek voltak tanulni tőle, – és a szigort nem bántásnak fogták fel – ma is megállják a helyüket a szakmában, akárhol is dolgozzanak az országban. A kor, a változó világ, a fejlődő technika pedig csupán a módszereket változtatják, az alapokat nem.

Több százan értünk oda ehhez a pillanathoz, amikor a Somogy szeretetéről messze földön ismert igaz ember lelkét a római katolikus szertartás végén 79 magasba repülő galamb szimbólumával együtt véglegesen a Teremtőre bíztuk. Könnyes szemmel álltunk a búcsúkor örök békét kívánva egykori mesterünknek, s egyenes háttal indultunk tovább azzal a tarsolyunkban, amit tanítónktól, atyai jó barátunktól, Kercza Imrétől kaptunk, s hordozunk ezután is: ahogyan ő, az utolsó szóig, az utolsó betűnkig hűek maradunk Somogyhoz, hűek maradunk az olvasóinkhoz.