A város szeretete mindent felülír, unokái mellett Kaposvár az első

– Huszonöt év egy emberöltő, és nézzük akármilyen szemüvegen át, igazi történelmi táv. Így érzi?

– Nem. Dolgos mindennapokban élünk, s ebből lesz majd történelem, ha az utókor úgy gondolja. Igyekszem szerényebben mérni azt, ami mögöttünk van. Ha viszont azt kérdezi, mire vagyok a legbüszkébb, semmi kétség, hogy arra a közösségre, amit sikerült felépíteni, és amit Kaposvárnak hívnak. Mert enélkül nem lehet sikeres egyetlen település sem!

– Ezt néha hajlamos elfelejteni az ember. Mindig gondol rá?

– Az előttünk álló feladatokra gondolok. De ezért jók a választások, hiszen meg kell állni egy pillanatra, mérni és tervezni kell, átgondolni a holnapot, a jövőt. Mi, kaposváriak, közösen határoztuk meg az évtized végéig szóló várospolitikai programunkat, és most is együtt tervezünk. Emlékszem, tíz éve milyen nehéz volt végigvinni a jövőtervezést. Jövőről beszélni egy gazdasági válság közepén? Mi mégis nagy ambíciókkal vágtunk neki az előttünk lévő feladatoknak, így tudtuk elérni, hogy most rekordalacsony a munkanélküliség, közel vagyunk a teljes foglalkoztatás megvalósításához, nincs egy fillér adósságunk sem, és évről évre erősödik a kaposvári gazdaság. 15 százalékkal nő a befizetett iparűzési adó mértéke. Olyan programot valósítunk meg, amelynek az a célja, hogy minden kaposvári egyről a kettőre jusson, erről szól a Németh István Program.

– A kaposváriak nem is rejtik véka alá a véleményüket: láttam egy lakossági fórumon, sokan kérdeztek. Ilyen kérdésekre számított?

– Ha egy politikus azt gondolja, hogy ő írja a legjobb városprogramot, mert ő tudja a leginkább, hogy mi kell, az hibázik. A kaposváriak írják a legjobb programot, mert megtalálják benne a maguk javaslatait, és mögé is tudnak állni. A polgármester feladata pedig az, hogy a polgárok ötleteit rendezze össze egységes jövőképpé és persze teremtse elő rá a pénzt. A közös akarat mellett mindvégig ki kell tartani! Évtizedekig tettük ezt például a 67-es út ügyében. Hányszor elkaszálták, csakhogy bosszúságot okozzanak! Na, ezért keresem a kaposváriak társaságát, és a lakossági beszélgetések is ezt a célt szolgálják. Az összetartozás érzésénél kevés fel­emelőbb van. Talán csak a gyermek vagy az unoka születése. Igen, az biztosan!

– A várospolitika kapcsán néhány kritikusa a beruházások fetisizálását rója fel önnek. Mi táplálja ezt az elszántságát?

– Egy régebbi felismerés! Az, hogy a beruházás nem cél, hanem eszköz ahhoz, hogy jobban éljünk. Mi akkor kezdtünk igazán fejleszteni, amikor válság volt. Azt akartuk, hogy az itt élők ne munkanélküliek legyenek, hanem megvédhessék vagy éppen javíthassák családjaik életminőségét. Ez a mi célunk! Ezt szolgálják a beruházások. Most éppen olyan dolgok történnek a városban, melyekre máskor 50-100 évet vár egy-egy település. Nekünk megadatott a lehetőség és a felelősség. Felfoghatatlan összeg, 190 milliárd forintnyi fejlesztés – ugye kimondani is sok –, segíti az életünk javulását, a mindennapjainkat, és a következő generációk lehetőségeit is. Hány éve vártuk már, hogy Kaposvár bekerüljön az ország közúti vérkeringésébe? S hogy a Csikyt felújíthassuk? Emlékszünk? Titkon reméltük, hogy egyszer elérjük: minden embernek lesz munkája, aki dolgozni akar! S itt van! Ezek az igazi célok, nem az épület, az aszfalt vagy a csővezeték. Az ipari parkok is eszközök a több, jobban fizető munkahelyekhez. A donneriek és az a harminckétezer kaposvári és környékbeli, akik naponta használják a helyi és helyközi buszpályaudvart, régóta várták, hogy rendezett, korszerű körülmények között utazhassanak. Ezért született a közlekedési központ. S folytathatnám a sort.

– Egy válsággal küzdő időszakban is találtak lehetőséget. Most viszont hasít a gazdaság... Mit jelent ez itt?

– Ez jó dolog! Jó alap ahhoz, hogy a kaposváriak is többet keressenek. Az éves jövedelmet nézve a 23 megyei jogú várost és a fővárost tekintve a 16. helyen állunk a 24 város közül. Mondhatnánk: ez nem olyan rossz! De lehet jobb is! Lesz is! Ezért is dolgozunk. Kiemelt célunk, hogy a meglevő munkahelyeken magasabbak legyenek a munkabérek. Ehhez azonban versenyképes, magastudás-alapú termékek kellenek, s erősödő helyi gazdaság. Ezért is fontos az új 67-es út. Vagy az új ipari park, ahová már érkezik is az első betelepülő, a tűzoltó- és mentőautógyár, s majd követik azok, akikkel még tárgyalunk. A cél világos: a jövedelmeket tekintve is kerüljünk be a megyei jogú városok első felébe.

– Ehhez az is kell, hogy lehetőleg ne növekedjen az elvándorlás. És még mi?

– Az elvándorlás mértéke megállt a városban. Ehhez persze programok, lehetőségek kellettek. Mi most azt az utat választhatjuk október 13-án, hogy a migrációs veszélyekkel szemben több gyermek születését támogassuk, s erre biztassuk fiataljainkat. Ennél felemelőbb program nincs! Sem egy családnak, sem egy közösségnek. Ezt akarjuk elérni, és el is fogjuk, mert ahogy legyőztük a gazdasági válságot, úgy legyőzzük a demográfiait válságot is. A gyermek bizalom a jövő iránt, s mi ezt a bizalmat, ezt a légkört akartuk megteremteni az elmúlt negyed században. Azt hiszem, nem állunk rosszul.

– Választások előtt egy polgármester nagyon elfoglalt. Mi a legfontosabb programja?

– Kétféle ember van. Az egyik aki elfoglalt, a másik, aki dolgozik. Én az utóbbiba tartozom, legyen bármennyi a munkám. Szeretem azt, amit csinálok. Szeretem az itt élőket, így ez nem elfoglaltság számomra. Amúgy az elmúlt napokban az idősek hónapja rendezvényein voltam a leggyakrabban. Tudja, ez a város nagyon nehéz helyzetből indult, bár nem a nulláról. Az, hogy most ennyi mindent meg tudtunk csinálni, az nagymértékben köszönhető a szüleinknek és nagyszüleinknek. A köszönet ideje van most.

– Mindjárt vége a kampánynak. Mi jár ilyenkor leginkább a fejében?

– Az, hogy a közösség összetartozását erősítse a választás maga is. Hogy azok is gyarapodjanak, akik mást gondolnak, mint mi, a jelentős többség, mert cselekedeteink mindenkit szolgálnak. Mindenkit! Ez az összetartozás tartotta meg, majd emelte fel Kaposvárt a rendszerváltást követő évtizedekben. Ez jár a fejemben. S , hogy amit elvégeztünk munkát, nem hiába tettük. A kaposváriak jól ismernek, hiszen lassan három évtizede dolgozunk együtt: nekem a város, Kaposvár, mindent felülír! Na jó, az unokáimon kívül!

Répa hajtja a buszt, tiszta a levegőnk

Szita Károlytól gyakran hallani, hogy az energiapolitika alapvetően meghatározza a város jövőjét. – Hadd említsem meg, hogy az energiapolitikánk eredménye, hogy Kaposvár az ország egyik alacsonyabb közszolgáltatási díjakkal rendelkező városa, és továbbra is az marad – mondta lapunknak. – A rezsicsökkentés csak úgy tartható, ha teszünk érte. Ezért valamennyi közintézményünket energiahatékonnyá tettük, a buszokat cukorrépaszeletből nyert biogázzal is hajtjuk. Nem csak azért bővítjük és építjük át a szennyvíztelepet, mert az környezetbarát, hanem hogy az ország legalacsonyabb lakossági szennyvízdíját legyünk képesek tartani. Azért túrtuk fel a várost a lakótelepeken, amikor a távhő rekonstrukcióját csináltuk, hogy versenyképes maradjon a távhő ára, mert húszezren élnek távfűtött lakásban. A cél az, hogy megtermeljük magunknak az energiát, mert ez szolgálja a klímavédelmet, vagyis az egészséges levegőt és környezetet.