Hátizsákjában volt az élete a kaposvári világutazónak

Voltak kalandfilmbe illő élményei, stoppolt le teherhajót, hogy ne ragadjon ott egy szigeten. Dolgozott filmstúdióban, ahol indonéz színészeket tanított magyar dialógusokra és angolra tanította a vietnámi gyerekeket. Részt vett a Flores-szigetén a mezítlábas bennszülöttek állat­áldozati szertartásán, ahol a homlokát vérrel kenték meg és csirkebélből jósoltak neki egy Jézus-szobor alatt. Évi több mint 20 ezer kilométert motorozott Ázsiában, mert ott hagyományosan azon lehet közlekedni, holott Kaposváron korábban nem ült motorra. Egy trópusi idill, a pálmafák és zöld rizsföld szerinte csak egy napig érdekes, utána unalmassá válhat. Ami inkább megfogta, az a furcsa érzés, hogy kikerült a saját kultúrájából.

– Egy indonéz állami tanulmányi ösztöndíj jóvoltából indulhattam el annak idején az első utamra – idézte fel Gueth Péter. – Indonéz nyelvet és kultúrát tanultam. Volt egy pont az életemben, amikor csak a táskáimban és a hátizsákomban volt az életem. Megérkeztem, aztán a gondviselésnek, a sorsnak köszönhetően sok jó emberrel ismerkedtem meg.

A kaposvári világutazó számára a hosszú távú tartózkodás egy idegen kultúrában olyan, mint az újjászületés.

– Hat hónap után érkezik el az a pont, amikor egy nyugati ember kulturális tartalékai kimerülnek – magyarázta a fiatalember. – Utána jön a krízis, a kétségbeesés, majd botladozva elkezd az ember eligazodni az idegen világban. Majd amikor hazajön, azzal szembesül, hogy a lelkének egy darabja ottmaradt.

Gueth Péter hozzátette: az utazások új nézőpontot adnak a saját kultúrájához.

– A távol-keleti utak hatására átalakult a személyiségem, de ez nem ment a magyarságtudatom és az európaiságom rovására – nézett magába az utazó. – Áthelyeződtek a hangsúlyok. Rájöttem arra, hogy már nem én tartom meg a kultúrámat, hanem a kultúrám tart meg engem. Megtanultam léptékben, egy nagy egészben látni önmagamat és Magyarországot. Ilyenkor sokkal inkább megnyugszik az ember, és megtalálja a helyét.

Indonézia 250 millió lakosú ország, ahol 700 beszélt nyelv van, és országon belül ötezer kilométert lehet utazni, ez nagyobb kiterjedést jelent, mint Európa. Gueth Péter otthon van Kaposváron, akkor is él benne egy párhuzamos valóság délkelet-Ázsiáról. Minden alkalommal, amikor hazatért, azt mondta, hogy szép volt, de ennyi elég volt. Később azonban mégis mindig új útra indult. Ezen logika alapján tehát nincs még vége az utazásainak.