A vasút vonzásában: sínen vannak álmai a szentbalázsi fiúnak

– Hároméves koromban elbűvölten figyeltem a cukorrépával megrakott hatalmas vasúti szerelvényeket – mondta a szentbalázsi Sipos Flórián. – A csomai nagypapám házának az ablakából figyeltem, amikor a vonat a kaposvári cukorgyár felé gördült. Az első igazi mozdonyos élményt pedig hatévesen éltem át, amikor felmehettem egy V43-ba.

Betöltött 21. életév, érettségi és egészségügyi alkalmassági: a mozdonyvezetőknél ezek a főbb felvételi követelmények. A fiatalember célja, hogy mihamarabb elvégezze a másfél éves MÁV-oktatást, s nem titkolt vágya, hogy megfelelő tudás és tapasztalat birtokában később egy Taurus 1047-esen dolgozzon. A technikai adatokból naprakész ifjú szerint a vonatok világa sok fiút és lányt lenyűgöz, ám tisztességes tanulás és kitartó munka híján könnyen álom maradhat a terv.

– Igyekszem jól beosztani az időmet, rövidesen B és C kategóriában jogosítványt szeretnék szerezni – mondta Sipos Flórián, aki találkozásunkra nem érkezett üres kézzel. Büszkén mutatta a két modellt: a bordó-krém színű BR-118-as hat tengelyes mozdony mellett jól mutatott a pirosra fújt M41-es.

A fiatalember most terepasztalt készít, a két és fél négyzetméteres alapon már kimérte a vágányok és a kitérők helyét, a domborzat szintezésén is túl van, s készül egy, a nyolcvanas évek stílusában megálmodott állomás is.

Korabeli stílusban

– Sárga állomás fehér kövekkel zöld lámpaoszlopokkal: a nyolcvanas években megszokott látványt akarom visszahozni – jegyezte meg. – Nyilván nem maradhat el a betonlapokból összeállított magas peron sem. A flottát három mozdonnyal valamint egy MD mo­torvonattal szeretném bővíteni, de személyvonatot és nemzetközi szerelvényt is akarok majd üzembe helyezni. S ha már korábban annyira tetszett, akkor a cukorrépa-szállító sem hiányozhat a terepasztalról.