Balatonszemes kinyitotta a bolhapiacot, ahol értékes holmi vált a lim-lomból

Ruhák, kismotorok, csúszda, utazóágy, játékok. Csupa gyerekeknek való holmi. A legtöbben efféle használati tárgyakat bocsátottak áruba.

– Ennek van értelme. A szépen megkímélt gyerekholmi a kelendő, és talán a jó állapotú cipők – mondta Ivett, aki édesanya, és tavaly árulta itt először gyermeke kinőtt ruháit. Ahogy elmesélte, mindezt nagy sikerrel. Amit az is bizonyított, hogy míg beszélgettünk, megérkezett Edit, aki újdonsült nagymamaként egy rózsaszín kiskabátot azonnal megvásárolt tőle. – Csak az unokám miatt jöttem, hátha találok itt valamit neki. Most végre van kinek vásárolnom – örvendezett az asszony. Persze nemcsak kisgyerekek, hanem örökifjúak is találtak itt nekik valót. Winkler Dániel megunt íját bocsátotta áruba tízezerért.

– Alig lőttem vele háromszázat. Egy tízesért oda is adnám. Eddig csupán néhány dísztárgyat adtam el – tette hozzá a fiatalember. Standjával szemben, mintha egy fazekas pakolta volna ki a portékát. Kézműves tányérok, és egyéb használati tárgyak hívogatták az érdeklődőket, de találtunk itt 1930-as évekből származó kerámiakulacsot is.

– Minden hagyatékból származik. Ami összegyűlt a nagypapánál, és a családban már nem tudjuk hasznosítani. Igyekszünk lényegesen áron alul megszabadulni a portékától, mert az a cél, hogy minél kevesebbet vigyünk haza belőle – mondta Kovács László a kerámiatálakról. Mellette közvetlenül, mintha egy fürdőruhabutik lett volna. Egy hölgy barátnőjének a pandémia alatt megszűnt boltja maradék árujával érkezett. A bolhapiac mozgatórugója talán a vágyakozás lehet: „Milos vagyok, és a szemben lévő puskára gyűjtök” – állt az egyik standon egy papíron. A szöveg a gyermeki őszinteség reklámszlogenje is lehetett volna. De nem a kisfiú volt az egyetlen, aki gyerekként a bolhapiacon kereste az újdonságot. Érdekes jelenség volt a tízéves Huba és testvére is. Ők a karantén alatt fadarabokból ráspollyal készített járműveket kínáltak, dunai kagylóhéjak kíséretében. Bence az Erdélyben saját kezűleg gyűjtött ásványait pakolta ki. A 13 éves Lilla és barátnője, Rita, egészen friss, éjfélkor készült sütiket raktak az asztalukra.

– Minden bevétel az enyém, a keresztapám jóvoltából, aki ezeket az általa készített üvegékszereket bízta rám, hogy adjam el, pedig eredetileg limonádét árultam volna – mondta a 12 esztendős Lídia.

Ha mással nem is, de türelemmel biztosan gazdagodtak a gyerekek, akik szombaton Balatonszemesen árultak. S közben arra is rájöhetnek, hogy a pénz sem hullik majd csak úgy az ölükbe.