Generáció-összeugrasztók

Szinte forr a közösségi média. S amilyen fiatal, annyira agresszív ez az intoleráns, gyűlölködő, konfliktust kereső csoport, amelyet jól kivehetően egyfajta sajátos „politikai üzemanyag” hajt. Idézhetetlen, leírhatatlan szavak, mocskolódások röpködnek, igazolandó, hogy mekkora sérelem is éri a „fiatalabbakat” azzal, ha a 65 év felettiek hétköznapokon 9-11 óra között, úgymond kisajátítják maguknak az élelmiszerboltokat, a drogériákat és a gyógyszertárakat. Világjárvány van! Védekezünk! A legveszélyeztetettebb korosztályról van szó. Mi szükség van az ilyen hangnemre?

Azért a napi két óráért semmi sem drága, semmi sem szent? Hús-vér ember lehet ilyen embertelen! Lehet? Mert az elképzelhetetlen, hogy ezeknek a véleményhősöknek nincs, (s nem is volt) sem anyja, sem apja, sem nagymamája, sem pedig nagyapja! Ne adj’ isten, idősebb ismerőse! Mert ha van, akkor milyen alapon beszélnek így? Róluk?! Apákról, anyákról, az idősekről!

Tudjuk jól: a kor nem érdem, hanem állapot! Az idősek sokat tettek azért, hogy mostani kritikusaik egyáltalán elmondhassák a véleményüket! Tiszteletet az életnek, tiszteletet az éveknek! Attól, hogy az idősebb emberek nem kapnak megfelelő tiszteletet, a fiatalabbak még nem lesznek sem jobbak, sem okosabbak! Sőt, még az esélyét is elveszítik annak, hogy az idősek pótolhatatlan tapasztalata és aktivitása hasznosulhasson, s hogy ezáltal is hatékonyabbá, emberibbé tegyék a közösségeket.

Nem kioktatni, megalázni kell hát az időseket, hanem tanulni tőlük, amíg még lehet! Például azt, hogyan kell felfedezni, meglátni és értékelni a jót, azt, ami megadatott. S hálásnak lenni a türelemért, a kitartásért, az élettapasztalatokért és a mellettünk való kiállásért! Vásárolhassanak úgy, hogy közben a legnagyobb biztonságban érzik magukat!