Hátat fordított a városnak, mert hisz az önellátásban

Mici, a kecske azonnal a rágható cipőfűzőt kereste, de pechje volt, mert gazdasszonya egy másik lépőt vett fel. Mérhetetlen szeretettel közölte a jószággal, hogy ez nem a kecske napja. A kertben szépen hajtott a krumpli, a borsó, és Bellai Veronika büszkén mutatta a batáta leveleit is. Így fogadott minket a zselickisfaludi házi gazdaság.

– Mondhatnánk, hogy minden később éled a furcsa időjárás miatt idén, ám azt érzem, az elmúlt évben történt inkább minden túl korán – mutatott körbe a szépen gondozott veteményesen Bellai Veronika, aki egy év alatt jutott odáig, hogy kipróbálja, mindebből meg lehet-e élni. Gazdaságában folyamatos a fejlődés.

– Néhány hete még ez a karám sem állt itt. Egy hússzor negyven méteres díjlovas kisnégyszöget építettünk, ahol öt ugróakadály is elfér – mondta, miközben három lova békésen reggelizett az udvaron.

– Amikor március elején beteg lett Bájos nevű lovunk, öt napra ki kellett költöznöm ide a gyógyszerezése miatt. Aztán itt ragadtunk a lányommal.

Tavaly érkeztek az első állatok. Akkor tíz kacsát neveltem, idén megdupláztam a számukat. Most összesen száz baromfi szaladgál itt – mesélte a népes baromfiudvarnál, amely annyi tojással látja el a családot, hogy a feleslegből másoknak is jut és még száraztésztát is készítenek belőle.

– Megszületett a gondolat, hogy egy vemhes, vagy egy borjas Dexter minimarhát is vásárolok. A tíz-tizenkét literes napi tejhozamból jutna eladásra, és tejtermékek is készülhetnének belőle – mondta a gazdasszony, aki azt is elmesélte, hogy havonta egyszer kell csak nagybevásárlást tartania, mert tulajdonképpen mindent megtermel.

– Egyszer megyek boltba, és egyszer vegyiáruért. A városi életem kiadásainak töredékét hagyom ott. Szemetet pedig alig termelünk – avatott be. Azt sajnálja leginkább, hogy gyerekként városban nőtt fel, és nem egy olyan helyen, ahol azt a tapasztalati tudást sajátította volna el, amire jelenleg szüksége lenne ahhoz, hogy a gazdaságot úgy működtesse. Napjaink gépesített világa a segítségére van, ám amikor szüksége lenne egy jó szénagyűjtő villára, nem lehet olyat kapni, amilyet régen a házaknál készítettek.

Ötven év alatt szinte teljesen elfakult őseink tudása

Bellai Veronika mélyen elköteleződött az önfenntartó életmód felé.

– Komolyan érdekelni kezdett ez a kihalóban lévő világ, amelyben a nagyszüleink tudását keresem. Sajnos ők voltak azok, akik miatt megszakadt a generációk ismeretátadása, mert a szüleinket inkább elküldték tanulni a nagyvárosokba. Ezáltal elveszett a hagyomány – hívta fel a figyelmet az elmúlt ötven évben lejátszódott társadalmi folyamatokra.

– Most leginkább arra vagyok kíváncsi, hogy ami körülvesz, kitermeli-e egy család megélhetését. Ezért adom fel a városi munkám decemberben. Természetesen van egy kis tartalékom is, de ha ahhoz muszáj lesz hozzá nyúlnom, tudni fogom, hogy valamit nem jól csináltam – tette hozzá, miközben végigvezetett a gazdaságon, amelynek minden szegletéhez szeretettel nyúlt. Ha beszélgetés közben gyomot látott, kihúzta. A baromfiudvarból kiszökött kiskacsákat a lovak lába alól ölben visszavitte a helyükre és Mici kecsét is megölelte, ahogy elhaladtunk mellette.