Pörkölt is főtt az eddei a punyához

Liszt, só és víz. Puffasztó adalékok nélkül egykor ezekből a hozzávalókból készült a punya. A szegénység gyúrta cigánykenyér az idők során változott: napjainkra már élesztőt is adnak hozzá.

Turbéki B.

Egykor, akár a szabad tűzön, hamuban is megsütötték. Napjainkban kemencében és sütőlapon is készítik, ám az igazi olyan, mint a hamuban sült pogácsa. Ennek az ételnek teremtettek két éve hagyományt Eddében a Punyafesztivállal.

– Eddében sok roma él – mondta Nagy Mariann, a település polgármestere. – A romák nemzeti étele pedig a punya, és ezt szerettük volna a köztudatban feleleveníteni a programnak köszönhetően – tette hozzá a településvezető. A cigánykenyér megismertetéséhez szombaton főzőversenyt szerveztek, amelynek két feltétele is volt: bográcsételt kellett készíteniük a csapatoknak, valamint meg kellett sütniük mellé a punyát. Tizenhét csapat jelentkezett a főzésre. A helyieken kívül a környező településekről és az ország legtávolabbi pontjairól is érkeztek csapatok, hogy a főzőtudásukkal elkápráztassák a zsűrit.

A hetvenesek klubja Szegedről érkezett. – Hatvanasok klubjaként indultunk, és reméljük megérjük, amikor a felirat újra változik a pólónkon – mondta mosolyogva Dobra Ferenc a tíz év múltra visszatekintve. – A katonaság óta együtt van a kis társaságunk, 1972-óta – tette hozzá Bóna Ferenc.

– Barátunk lakik itt Eddében, és évekkel ezelőtt hívott meg bennünket egy akkori falunapra, amelyen szintén befogott minket főzni. Azóta minden évben eljövünk Szegedről, mert szeretjük ezt a rendezvényt – kerekítette ki a baráti társaság történetét Kiss János. A hetvenesek klubja pincepörköltet készített, de akadt olyan is, aki tárcsán sütött finomságokat. A főszerep azonban a punyáé volt. – Ez a kenyér sosem kovásszal készül, de napjainkban már inkább élesztővel sütik két óra leforgása alatt – tette hozzá Kiss Sándorné.

Maradók és elszármazottak találkája

A Punyafesztivál egyben a településről elszármazottak találkozója is volt. Dörnyei Sándor negyvenhárom éve költözött el.

– Nagyot változott a falu. Akkoriban kétszer ennyien laktak itt. Azóta lebontottak sok házat, ugyanakkor azt veszem észre, hogy külföldiek is települtek ide. Akkoriban csendes település volt, de szívesen emlékszem rá, hogy hetente egyszer volt mozi, ami lázban tartott bennünket. Iskolában az első négy osztályt itt végeztük, majd Somogyjádra buszoztunk miatta – elevenítette fel az idős férfi a találkozón.