Istennel szerződve könnyebb összerakni a lét legódarabjait

– Amikor először vetődött fel a gondolat otthonunkban egy beszélgetés közben, hogy Csaba, a férjem diakónus legyen, nagyon megosztó volt számomra a gondolat – jegyezte meg Feketéné Szabó Márta, három gyermek édesanyja. 

– Egyrészt boldog voltam, hiszen mindig tudtam és éreztem, hogy ő sokkal több embert meg tudna szólítani, ha ezt a szolgálatot végezhetné, mivel Isten talentumokat adott neki ehhez. 

Ugyanakkor féltem attól, hogy az új szerepkör megváltoztatja családunk életét, dinamikáját. Mit szól majd a környezetünk, hiszen már a mi felnőtt megtérésünk is sok bonyodalmat okozott hozzánk közelálló személyek számára, most pedig meglátják majd albában és stólában. Hogyan fogjuk megmagyarázni az embereknek vagy a gyerekeink a társaiknak, hogy apa miért is visel ilyen ruhát, illetve, hogy létezik az, hogy neki gyerekei lehetnek.

 Persze ez sokszor adott viccelődésre okot, de mi tudtuk, hogy ez egy életre szóló döntés – mindkettőnk és a családunk életében is. A feleség meglepődött, amikor engedélyeznie kellett, hogy férje állandó diakónusi szolgálatot teljesíthessen és felszenteljék. Ekkor értette meg, hogy szentelésével nemcsak ő kötelezi el magát az Úr szolgálatára, hanem aláírásával maga is „szerződést” köt Istennel – vállalva azt, hogy munkájában segíti és támogatja. 

– Ez sok erőt adott azokban a helyzetekben, amikor nehéz volt egy-egy pillanat, amikor át kellett szervezni programokat, amikor a szolgálathoz kellett igazítanunk az életünket. Olykor adódtak lehetetlen helyzetek, nem lehetett túl könnyen egyeztetni munkahelyi kötelességeit, Isten szolgálatát és a család életét, ám a kitartás egymással és az Úrral mindig gyümölcsöket termett. Különös áldásnak, ajándéknak tekintettem, hogy egyszerre tértünk meg. Együtt végeztük a teológiát és mára már mindketten az egyház szolgálatában állunk. Én a Karitász vezetőjeként a nehézségekkel küzdők felé kaptam elhívást, Csaba pedig Kaposszentbenedeken gazdagítja lelki táplálékkal az Istenre éhező embereket. Sokszor fonódik össze munkánk, hiszen számtalanszor segít szeretetszolgálatunkban. Viccesen azt szoktam mondani, hogy férjem az első számú önkéntesem. 

Feketéné Szabó Márta arról is beszámolt, sok közös szolgálatra meghívta már őket az Úr, például a közbenjáró imaszolgálatra, az úgynevezett Eloldozva szolgálatra de Szentlélek-szemináriumokat, međugorjei zarándoklatokat, fiataloknak szóló lelkigyakorlatokat is szerveztek már együtt. 

– Visszatekintve a hátunk mögött hagyott évekre, csodálatos dolog látni azt, ahogy az Úristen vezetett bennünket. Látni, amint életünk apró legódarabjait illesztgeti, meghívva mindig egy új lépésre és arra várva, hogy elfogadjuk-e. Ha igent mondunk, akkor egy újabb szép részlet érzékelhető e képből, ám mindehhez bátorság kell. Bátorság ahhoz, hogy úgy merjünk lépni, dönteni, hogy abban a pillanatban nem tudjuk mi lesz a következmény. Bízni Isten szeretetében, mint ahogy egy gyermek bízik a szüleiben. Csodálatos visszanézni, miként fonta össze az Úr életünket már akkor, amikor mi még nem is ismertük Őt. Hogy van jelen nehézségeinkben, örömeinkben, hogyan használ minket mások életében? Ezért a kapcsolatért minden nap kitartóan harcolnunk kell, bármi is történjék – summázott a diakónusfeleség. 

Állandó diakónus feleségének lenni Udvardy Lilla szerint is közös szolgálatot jelent – egységben a Jóistennel és férjével, Udvardy Mártonnal, aki eskethet, temethet, keresztelhet és igeliturgiát tarthat. 

– Nem jött váratlanul Marci döntése, hogy szeretne állandó diakónusként szolgálni, hisz maga előtt látta a jó példát: édesapja volt hazánkban az első, akit hivatalosan állandó diakónussá szenteltek. Nagy elhivatottsággal, szeretettel és a feleségével egységben segítette az embereket mind a plébánián, mind börtönpasztorációs munkája során. Marci édesanyja azzal indított útnak, hogy ez nem egy munka, hanem egy életforma. Azt, hogy mennyire igaza volt, egyre inkább tapasztalom saját családunk életében – mondta. Lilla úgy véli: e szolgálatban sok öröm, áldás és bizony nem egyszer lemondás, küzdelem is bőven van. Azzal, hogy férje főállása is az egyházhoz kötődik – evangelizációs munkatársként és püspöki szertartóként –, sokszor igencsak „leleményesnek” kell lennünk, hogy jusson idő a családi együttlétre is. Ez egy kisgyermekes család életében elég nagy kihívás, négy gyermek ellátása és logisztikája sokszor két embernek sem egyszerű. 

– Óriási hálával tartozunk minden segítőnknek, szüleimnek és barátainknak, akik bármikor „hadra foghatók”, hisz nélkülük nehezen lenne működőképes az életünk – nyomatékosította. – Elfoglaltabb időszakokban is igyekszünk szeretettankunkat mielőbb „visszatölteni”, például egy-egy hétköznap délutáni családi társasjátékozással vagy biciklizéssel. Magam részéről pedig igyekszem megélni ezt a helyzetet úgy, hogy ez is egyfajta közös szolgálat: én a stabil „hátország” biztosításával, ő pedig a nyilvánosabb feladatok végzésével. Így építjük közösen Isten országát. Persze a hétköznapok küzdelmei nehezen lennének viselhetők mély és személyes istenkapcsolat nélkül. Nekem Isten a legfőbb forrásom, hiszen csak úgy tudok szeretetet sugározni, ha én is „fel vagyok töltve”. A szentmise, a szentségimádás, Szentírás-olvasás, vagy akár egy dicsőítés mind-mind erőt ad a folytatáshoz. Ahogy gyermekeink nőnek, egyre többször szolgálunk velük is. Szívmelengető számomra, amikor a három nagyobb gyermekünk édesapjukkal együtt szolgál az Úr oltára körül, vagy amikor egy gitáros misén együtt zenél a család. Fontos számomra, hogy megmutassuk nekik a szolgáló szeretet szépségét. 

Az Udvardy házaspár életében egyre nagyobb hangsúlyt kap a közös szolgálat. Évek óta részt vesznek jegyespárok felkészítésében, a gitáros kórus szolgálataiban, a családos programok szervezésében, és ma már az életvédelem területén is együtt munkálkodnak. 

Udvardy Lilla: érdemes a tisztaságot megőrizni a házasságig 

Az Udvardy házaspárnak szívügye az élet kultúrájának terjesztése, az élet csodájának és értékének hangsúlyozása. Fontosnak tartják megmutatni a fiataloknak, hogy van más lehetőség is a napjainkban uralkodó szemlélet mellett. Érdemes a tisztaságot megőrizni a házasságig, érdemes megismerni testünk működését, és a termékenység-tudatos utat választani, s minden helyzetben az élet mellett dönteni! Ehhez gyakorlati útmutatást is nyújtanak, Lilla egy természetes cikluskövető – Creighton – módszer oktatójaként segíti mindazokat, akik természetes úton szeretnének várandóságot elérni. Egyébként az idén egy életvédelmi roadshow-t is szerveztek, és azoknak is igyekeznek lelki támogatást nyújtani, akik a magzatvesztés terhét hordozzák. Tevékenységeikről a Joppé Evangelizációs Központ honlapján lehet olvasni. 

Fotó: Kovács Tibor