Nagybajomból öltöznek a New York-i zsidók

Több mint harminc éve zakatolnak a varrógépek a JT Ruhaipari Vámszabadterületi Kft. nagybajomi üzemében. A varrodában három évtizede gyártják a különböző mintázatú, méretű és színárnyalatú ruhákat. Gábor Tamás, a cég ügyvezetője érdeklődésünkre elmondta, a zsidó öltözetek alapvetően nem változnak, mert nincsenek új modellek és divatirányzatok, ezért is lehet eladni ezeket a ruhákat akár a következő szezonban is. 

Az üzemben nemcsak a felnőtt férfiaknak, hanem tíz éves kortól a gyerekeknek is készülnek öltözékek. Az öltönyök és a kaftánok műszálas vagy gyapjú termékek, a minőségük pedig a középkategóriába sorolható. Gábor Tamás kiemelte, a gyártási folyamat viszonylag nehezen automatizálható, ezért a munka nagy részéhez szükség van a varrónők tudására, bár igyekeznek több munkafolyamatot is gépesíteni. A tizenöt–húsz alapmodellből hetvenféle szabásmintával dolgoznak Nagybajomban. A vállalat évente körülbelül 120–150 ezer öltönyt gyárt. Tavaly csaknem másfél milliárd forintos forgalmat értek el, idén azonban 15–20 százalékkal is nőhet a bevételük. A kaftánokból és az öltönyökből nemcsak az Egyesült Királyságba és Amerikába szállítanak, hanem alkalmanként Izraelből is kapnak megrendelést. 

– Európában teljes egyedülálló az a munka, amit mi végzünk Nagybajomban – hangsúlyozta Gábor Tamás. – A kontinensen nagy konkurenciáról nem tudunk, a Távol-Keleten azonban készítenek zsidó öltözéket. Nagyon sok a megrendelésünk, szinte alig tudjuk teljesíteni. Jelenleg csaknem 240 embernek adunk munkát, de 60–70 újabbat is fel tudnánk venni. Ez azonban nem egyszerű, mert nincsen varrónőképzés és sok fiatal úgy szocializálódott a környéken, hogy a szüleik nem dolgoztak, ezért motivációjuk sincsen a munkához. Abban is látok problémát, hogy manapság annyira bizonytalan a ruhaipar helyzete, hogy aki egyszer elhagyta a szakmát és máshol találta meg a számításait, az már nem mer visszatérni – hangsúlyozta a cég ügyvezetője. 

Az üzemben nagyon sok kaposvári vagy környéki dolgozik, a Nagybajomhoz közeli falvakból azonban nem egyszerű odacsábítani a dolgozókat. A varrodában egy műszakban, reggel hattól délután kettő óráig kell dolgozni. Gábor Tamás szerint ez nagy előny, mert a falvakban élők közül sokan művelnek kertet vagy tartanak állatokat, ezért a munka mellett azt is el tudják látni. A cég ügyvezetője kiemelte, aki szeretné, meg tudja tanulni a szakmát, ráadásul jól is lehet keresni, de ahhoz kitartónak kell lenni. Egy varrónő, ha keményen dolgozik, akkor akár bruttó 350 ezer forintot is kereshet a nagybajomi üzemben. 

Fotó: Lang Róbert