Merjünk nemet mondani a háborúra és igent a békére

„Szent István királyra nem csak azért kell emlékezni, mert a dicső múlt egy része, hanem azért is, mert ő teremtette meg a jövő lehetőségét mindnyájunknak. 
Azért van helyünk ebben a világban, azért tudunk magyarul, anyanyelvünkön gondolkodni, beszélni, írni, örömet és fájdalmat kifejezni, mert István király annak idején megalkotta azokat a kereteket, amelyek megőrizték ezeket az értékeket, hogy mi önmagunk lehessünk, hogy emelt fővel tervezhessünk. Olyan fundamentumot rakott le, amely évszázadokon át biztosította, hogy Magyarország Európa szívében megmaradjon függetlenségében, kereszténységében, magyarságában. Utat és példát mutatott. Ma azonban olyan időszakban élünk, amelyben a szokásosnál is aktuálisabb kérdés, hogy még meddig maradhatunk meg magyarnak e földön. Mást jelent ma a biztonság, mint akár csak egy évtizede: ismét védenünk kell határainkat, meg kell védenünk azt a független, szabad és európai országot, amelyet Szent István óta magyarok millióinak áldozata, jelleme és munkája formált. 
Soha nem látott népvándorlással kell szembesülnünk hosszú évek óta, és nem került el bennünket a világjárvány sem. Egyik sem ért véget, és már-már kezdtünk hozzászokni, hogy ezekkel együtt kell élnünk, amikor újabb kihívásokkal szembesültünk. Az év eleje óta ismét háború árnyékéban élünk, közvetlen szomszédunkban zajlanak a harcok, amire legutóbb harminc éve volt példa. Akkor ki tudtunk maradni a háborúból, és nem lehet más feladatunk ma sem. 
Mi, magyarok tudjuk, hogy nem elhibázott szankciókkal állíthatjuk meg a vérontást. Tudjuk, a helytelen döntések csak tovább fokozzák az európai gazdaság hanyatlását. Tudjuk, hogy csak az elődeink által kijelölt út helyes. Békénk, függetlenségünk, szabadságunk megóvása mindenek előtti feladat. Egy évezred után sincs semmi okunk abban hinni, hogy a magyar állam javára válna, ha felszámolná hitét, keresztény gyökereit és feladná függetlenségét. Ez a hit azonban csak akkor lehet igazán értékes, ha életformálóvá válik, amit idővel átadhatunk gyermekeinknek is. Az ő érdekükben is erkölcsi kötelességünk azon az úton továbbmenni, melyet elődeink jelöltek ki számunkra, amely az alapvető keresztény értékekre, az emberi méltóságra, szabadságra, kötelességre és bizalomra épít, ahol az érdem a munkából táplálkozik, és ahol becsben tartják a természetes emberi közösségeket, a családot és a nemzetet. 
Vállaljuk hát büszkén magyarságunkat, somogyiságunkat! Merjünk összetartozó közösség lenni, merjünk önmagunk lenni, merjünk nemet mondani a háborúra, igent a békére, a békés fejlődésre!” 
 

Fotó: Lang Róbert