Árában az íze

Lépjünk túl azon, hogy eper vagy szamóca! Szerintünk eper, hivatalosan viszont szamóca. Igencsak üres a tématár, ha ezzel kell foglalkozni, amikor a tavasz vonzó, bíborvörös-kívánatos gyümölcse megjelenik a hazai piacokon. Az ára azonban mindig aktuális: miért kerül kétszer annyiba a magyar, mint a görög vagy spanyol import testvére?
Erről tehát érdemes szólni, sőt, érdemes túllépni a piaci kofák elméleti közgazdaságtani fejtegetésein is. Persze az is tény, hogy – a jobb ár miatt – hány tonna importból lesz „magyar” csodagyümölcs. Ennek kapcsán maradhatunk annyiban: nem minden földieper magyar, amit akként árulnak. Még az ismerős faládák sem jelentenek biztos támpontot, hiszen a fifikás magyar simán átrakja az epret a spanyol kisrekeszből…
Számos epertudós bizonygatta nekem, hogyan lehet mégis megkülönböztetni az állítólag éretlenül leszedett importot – bár ez is inkább városi legenda – és a hazait, de ez a tétel is rendre elbicsaklott a gyakorlat próbáján. Nálunk, Somogyországban például szinte minden eper csökölyi. Miközben ez teljesen kizárt, ismerve az őstermelőket, s a körülményeiket. Az ügyeskedőket ez persze nem zavarja, aki pedig bizonyosságot akar, az megtalálja az igazit. Tény, hogy korábban az aroma, az ízek különbsége segített, ám a külföldi eperfajták innovációja ma már nehezíti a különbségtételt.
Piaci realitás: a szállítási költségek ellenére is olcsóbb itthon a spanyol és a görög földieper, mint a hazai. Az általában kétszeres árkülönbséget sokan és sokféleképpen magyarázzák. Egyezzünk meg abban, hogy ennek csak egy része a már említett kereskedői furmány. A számok rendszerint unalmasak, mégis makacs dolgok. Nálunk talán félezer hektár az eper teljes termőterülete, a megtermelt mennyiség 8–10 ezer tonna közötti, jelentős különbség van a fajták és a hozamok között, s ez megszabja az időzítést is. Keveset beszélnek például arról, hogy a versenyképes szamócáknak tartós, nem ritkán 1500 órás mélynyugalmi állapotra van szükségük, hogy megfelelően teremjenek. Ebben segítenek a hűtött-fűtött fóliák, vagy a spanyolok trükkje, hogy felviszik a palántákat a Pireneusokba, hogy így biztosítsák nekik a hideg mélynyugalmi fázist. De kulcskérdés a napsütéses órák száma is, a tápanyagközegekről, az aeropóniáról (a növény gyökere a levegőben lóg, ezt vonják be ködként a porlasztott tápoldattal) nem is beszélve.
Az íznek ára van! A magyar eper segít a választásban, mivel nem utóérő, ezért jobban jár az, aki nem szemre, hanem kóstolás után, ízre vásárol!