Kassai táblája

Méltán akaszthatták egykor a láthatatlan, „falu bolondja” táblát a nyakába, mert szűkebb közösségében nem tudták mit akar, amikor lóhátról kezdett íjászni. „Egy bolond százat csinál” tartja a mondás. Hamarosan barátai, követői akadtak. Először szűkebb környezetében, majd egész Európában, a tengeren túl, Ázsiában és Afrikában, szerte az egész világon. Időközben rekordokat állított fel, iskolát alapított, filmet forgattak róla, beszélgetős műsorokban kérték ki a véleményét, közben lassan átformálódott a róla kialakított kép. A „bolondból” nagybetűs FÉRFI lett. A sportághoz, amelyet alapított egy életforma is társult ahogy alakult, bővült. A rohanó, modern világban egy kis történelmi szigetet alakított ki maga körül. Egy szigetet, amely egyre nagyobb, szinte a világ minden pontján érezteti hatását, ahol gyökeret vert bemutatóival a lovasíjászatnak. Az elmúlt három évtized alatt tízezren indultak a versenyeken, őt magát pedig egyre inkább ÉRTÉK-ként emlegették. Sőt, Hungarikum lett. Felmerül bennem a kérdés, hogy mi kellett ehhez? Egy álom. Egy ember. Egy ember, aki végig a szó szoros értelmében célra tartott. Nemcsak a céltáblán, hanem élete célját is látta. Végig fókuszált, végig küzdött. Nem foglalkozott azzal, kik és milyen táblát akasztanak a nyakába, egyszerűen kinyitotta a lelkének és otthonának kapuját azok előtt, akik társulni szerettek volna mellé. Akik tanulni akartak tőle, azokat tanította. Keményen küzdött, hogy ő legyen a legjobb, a példa. Nem tévesztette szem elől a célt. Végig előttünk zajlott a somogyi sikersztori, ami nemcsak Kassai Lajosé, hanem mindannyiunké. Rajtunk áll, hogy mi az, amit meríteni tudunk az ő példájából. Mindenkinek vannak álmai, amelyek ha nem lépünk, továbbra is álmok maradnak. Viszont ha végig látjuk a céltáblát, és sikerül azon az úton haladni, amelyik közelebb visz hozzá, akár a közepébe is bele találhatunk, de még akkor sem szabad hátra dőlni, ahogy Ő sem teszi.