Négy éve él víz és áram nélkül a domboldalban a kaposvári asszony

A domboldalba meredek lépcsőn lehet felkapaszkodni a rokkantnyugdíjas asszonyhoz. A házigazda egy, az erdőben vágott botra támaszkodik járás közben, nehogy megcsússzon, mert súlyosan megsérülhet, ha lezuhan. Alig lát valamit, mert 17 dioptriás a szemüvege. Nemrég takarítói munkát ajánlottak fel neki, de nem fogadta el, mert a hajnali és az esti szürkületben nem mer nekivágni a lépcsőnek. 

Szívességi lakásfelhasználó, eleinte jelképes összegért bérelte a hátul már omladozó épületet, közben azonban meghalt a tulajdonos, ám az örökösök megengedték neki, hogy addig maradjon, amíg akar. A körülményekkel azonban egyre nehezebben birkózik meg. – Az időjárás belekapott a tetőbe, vigyázzon, álljon odébb, nehogy baj legyen – mondta a betérő vendégnek. 

– Huszonöt éve vagyok látássérült, ha leveszem a szemüvegem, nem látok szinte semmit. D kategóriás rokkant ellátott vagyok, tartósan munkát vállalni nem tudok a magas vérnyomásom miatt, harminc éve szedem rá a gyógyszereket. 

Nyári József Ferencné a betegsége előtt dolgos életet élt, egy bankban takarított, és egy kaposvári iskola gondnoka volt. Fájlalja, hogy idős korára már nem tudja magát fenntartani, és egy hónapban 60 ezer forintból kénytelen megélni. Ebből nem futja felújításra, hogy ne szakadjon rá a mennyezet. A nagy tavaszi esők alatt négy-öt edénnyel fogta fel a vizet a szobában. Az ivóvizet kannákban hordja a falusi kutakból. Azt mondja, hogy az élet most már nagyon nehéz neki Töröcskén beteg emberként. 

Áram híján elektromos berendezéseket nem tud használni, a hűtőszekrény csak dísz a sarokban. A buszmegállóig is nehezen jut el, a botját használva. Szép természeti környezetben él, jó a levegő az erdő közelében, ettől elmúlt az asztmája, pedig korábban sokat fulladt. Szeret Töröcskén élni, de ilyen idősen egyre nehezebben bírja már a nélkülözést. 
 

Telefonja és számlája sincs – személyesen várja a segítséget az otthonában

Nyári József Ferencné segítségért fordult a szerkesztőségünkhöz. Minden álma egy önkormányzati szükséglakás, egy egészen pici, arra vágyik, hogy kapjon akár egy szobát, ahol víz és villany van. Szeretné azt is, ha valaki segítene neki megcsináltatni a töröcskei ház tetejét, mert úgy érzi, hogy ennyi hálával tartozik az örökösöknek. Mobiltelefonja és bankszámlája nincs. A postás naponta dél körül, kora délután érkezik a környékre, de nem tud mindig lemenni hozzá a dombról a faluba, ezért postafiókot nyitott a városban, ahová hetente egyszer elmegy, amikor a gyógyszereit is kiváltja.

Mindennap 16 óra után otthon tartózkodik. Azt szeretné, ha valaki támogatni akarja, akkor jöjjön el hozzá, és lássa azt, hogy hol, milyen nehéz körülmények között él, és megismerjék egymást. 
 
Fotó: Lang R.