Zsákbamacska

Kovács Gábor László

Az embert néha érik meglepetések, mostanában sajnos a világpolitika gondoskodik róla, hogy ha kinyitjuk az újságot, váratlan hírek sokkolják az olvasót a nagyvilágból. Pedig úgy vagyunk összerakva, hogy vágyunk a kellemes meglepetésre. Az ember játékos kedve még háborús időkben sem lohad le, nem véletlenül a homo ludens kifejezéssel jelöljük magunkat, és nem az erőszakosság a minket meghatározó jellemzőnk. A zsákbamacska kiváló játék, és a felnőttek is élnek vele. Olvasom, hogy egy dél-dunántúli vásár bolhapiacán ismeretlen tartalmú, külföldi küldeményeket árusítanak úgy, hogy állítólag az eladó sem tudja, hogy mi van bennük. A kisebbeket 2500, míg a nagyobbakat 4500 forintos egységáron lehet beszerezni. Az árus ömlesztve, liciteken veszi a főként német, cseh és lengyel csomagokat, a legnagyobb online áruházak könnyen beazonosítható csomagolásában. Állítólag a csomagok rejtettek már okosórát, GPS-navigációs eszközt, jegygyűrűt, sőt aranyékszereket is, így reklámozza portékáit az eladó. 
A vevő csak reménykedhet abban, hogy az eladók nem csalnak, és nem nézik át a csomagokat, aztán visszaragasztják, majd értéktelen árukat hagynak benne. Az ember meg szeret játszani, és reménykedik abban, hogy kellemes meglepetést tartogat a számára az élet. Ránk férne a szerencse, de ha körülnézünk, valahogy az az érzésünk, hogy az inkább másra mosolyog. Ezen a zsákbamacska sem tud változtatni, különösen akkor, ha van annyi eszünk, hogy meg sem vesszük.