Biztonságban és együtt várták a karácsonyt Dombóváron

Egy helyi vállalkozó a szintén ukrán származású Marina Goncharova hozta össze a helyben élő közösséget szenteste napján. Ő is és a Vöröskereszt aktivistái sokat segítenek a családoknak a beilleszkedésben. A menekült ukrán fiatalok a vállalkozó helyi vendéglátó egységében találkoztak, ahol már kora délután ünnepi hangulat uralkodott. Az asztalok roskadoztak a hamisítatlan ukrán fogásoktól, hiszen mindenki készített valami finomságot, amiből hozott a többieknek. Így a szenteste olyan volt itt is, mintha csak otthon vendégségbe mentek volna. 

A társaságban volt, aki már egészen jól beszélt magyarul, mint Rebeka, aki Dombóvárra jár gimnáziumba, így már egy év alatt olyan jól el is sajátította a nyelvet, hogy segítségünkre sietve rögtönzött tolmácsnak állt. – A nyelvtan nem egyszerű, de beszélek több nyelvet és a magyart is megtanultam. Az iskolában a tananyagot is magyarul kapjuk, minden tantárgyat magyarul tanuljuk, úgyhogy belerázódtam, mesélte a fiatal lány, aki az asztalnál helyet foglaló fiatalokról is mindent elmondott. Adriana és Yura testvérek, akik Ivano Frankivskból érkeztek, mindketten dolgoznak egy komlói gyárban. A szüleik otthon maradtak, akikkel naponta tartják a kapcsolatot. – Aggódunk értük és nagyon hiányoznak, mondta Adriana. De hozzátették: vannak, akik haza tudnak menni hétvégére, mert olyan helyen élnek, ahol nincsenek állandó támadások. – De lehet, hogy egyik nap még nincs semmi, aztán másnap már jönnek a bombák, jegyezte meg Rebeka. Marina Tabon dolgozik egy üzemben, Ukrajna nyugati feléből érkezett Magyarországra és azt mesélte szeret itt lenni. 

Egy fiatal házaspár foglalt helyek az egyik boxban kisgyermekkel, az édesapa Igor válaszolt kérdéseinkre, aki a magyar és angol szavakat keverve mesélte el Dombóvárra érkezésük történetét. –  Mikolajivből érkeztünk a feleségemmel és a kisfiammal, miatta döntenünk kellett, hogy biztonságos helyre meneküljünk. Azért jöttünk ide, mert volt egy magyar barátunk. A feleségem édesapja katona volt a Szovjetúnióban, akinek maradtak ismerősei Magyarországon, mondta Igor. Hozzátette: azért szeretnek itt lenni a családjával, mert szerintük Magyarország és Ukrajna nagyon hasonló. – Sokkal jobb itt, mint máshol nyugaton. Hallottam, hogy Németországban nem ilyen kedvesek az emberek, itt viszont mosolyognak ránk az utcán vagy a boltban és ez nagyon jó érzés, mondta az édesapa. 
Igor szerint a háború, mint olyan biztosan elhúzódik, de ő abban bízik, hogy még maximum 2 évig kell kibírni és aztán beköszönt a béke.