Remény

Ég már a második gyertya is az adventi koszorún. Az ünnepekhez való viszonyban nem sokat változott az egyébként ráismerhetetlen világ. Sokan csak egy szép karácsonyi szokást látnak az adventi koszorú készítésében, és valójában nincsenek tisztában az adventi gyertyák jelentésével sem. A keresztény világhoz tartozók többsége viszont tudja, hogy az ősi pogány szokásból lett, majd fontos keresztény szimbólummá váló adventi koszorún négy gyertyát szoktunk meg­gyújtani a karácsonyra várva. Fontos a gyertyák színe, mert mindegyiknek más a jelentése. Az első, lila gyertya a hit jelképe. A második a reményé. Ez a zsidó nép és a bennük élő remény szimbóluma. Isten a zsidó népnek tett ígéretére utal, melyben megígérte, hogy tőlük származik majd a Messiás, az emberiség reménye. 

Ettől függetlenül a remény gyertyája mindenkié! Különös szükségünk is van erre, hiszen a világban kéttucatnyinál is több háború zajlik, ahol ártatlan áldozatokat szed a megmagyarázhatatlan embertelenség, s ráadásul a szomszédunkban zajló háború ijesztő hangjai és az ott élő magyarok kitettsége, az áldozatok is erősítik bennünk a reményt: legyen béke, mert az emberi életnél mégsem lehet fontosabb. 

A remény összetett, emberi érzelem. Pozitív töltete segít a mindennapokban is. Erősíti az egyes embert, s erősíti a közösségeket. A karácsonyvárás ünnepségei, az egymásra figyelés, az önzetlenség sajátos megnyilvánulásai és a közösséghez való tartozás megélése a reményt erősíti. Mert mi mást is erősítene például a kaposvári zeneiskola növendékeinek és tanárainak műsora a Kossuth téren a mínuszok határán, ahol az élményadás felülírja a dermesztő hideg hatását. Mert a zenének szólnia kell! Somogyország-szerte és az egész világban! 
A remény él! Mert élnie kell!