A csillár

Futó ismeretség után szemtelenkedett oda a jegyespárhoz. Születésnapi buliba hívta őket a tanítóképzővel szemben lévő, akkortájt fénykorát élő Orfeumba, ahol tekintélyes baráti kör éltette a jogászbarátnővel büszkélkedő, erősen kopaszodó, igencsak nyomulós, mindenen és mindenkin átgázoló férfit. A naiv szerelmeseket is megtévesztette a behízelgő modorú fiatalember, kinek kínos volt néha a jelenléte. Akkor is, amikor meghívatta magát a jegyesek lagzijába.

Lőrincz Sándor

A lakodalmi kép ma is él bennük: kopasz vendégük dévaj jókedvvel mulat, olykor táncra is perdül párjával. Az erőltetett, mázas mosoly örökre rátapadt széles arcára, melynél csak az egója volt nagyobb. A reggelig tartó vígasság hangulatát sokan dicsérték; fúvószenekar játszott, a város egyik ismert, jó torkú tanára, aki a vőlegényt okította még a gimiben, váratlanul a mikrofonhoz lépett, hogy kísérettel elénekelje a Vágyom egy nő után-t, majd táncra kérte feleségét.

Összesimuló, szerelmetes táncukat videoszalag is őrzi…

A friss házasok még fel sem ébredtek álmukból, amikor csöngetés töri meg a ház csendjét. A kapuban ott áll mosolygós barátjuk, bebocsátásra várva. Fontos ügyben akar beszélni velük. Most induló újabb vállalkozásához szeretné 30 napra kölcsönkérni a táncpénzt. Busás kamatot ígér: 15 százalékot. Egymásra néz az új pár, hiszen kecsegtető az ajánlat az átlag 4 százalékos éves kamathoz képes, bár a feleség óvatosan int, nem kellene odaadni. A férj mégis igent mond. Papír készül, s a váratlan vendég, hálás mosollyal arcán, elviharzik.

A következő napok-hetek otthontervezéssel telnek. Férj, feleség arra gondol, milyen jól jön majd a gyorsan fialó táncpénz az új lakás berendezéséhez. A franciaágy, az elemes szekrénysor hamarosan megérkezik. Egy hónap múltán semmi jelzés, ám a következő néhány napban sikerül kideríteni: nemhogy az új vállalkozás nem indult be, Szélesarcú a Balatonon nyaral a nőjével. A házaspár arra gondol: nagy baj nem lehet, hiszen jogász a barátnő, csak tudja, mi a kötelesség. A férfi szülei megadják a nyaraló címét, ám az oda küldött távirat a „címzett ismeretlen” megjelöléssel visszaérkezik. Ezt követően személyes találka az idősödő, donneri szülőkkel, akik a fiuk által aláírt átvételi elismervény láttán szégyenükben lehajtják fejüket. A fiatalokban felvetődik: lehet, hogy a hiszékenység áldozatai lettek, túl nagy árat fizetve mindenért?

Szélesarcú zömök édesanyja némi gondolkodás után megtöri a csöndet:

– Nincs nálunk idehaza ennyi pénz, holnap bemegyek a bankba, veszek ki megtakarításunkból, és rendezem a fiam adósságát. Hova vigyem a pénzt?

– A munkahelyemre legyen szíves – kéri az ifjú férj.

– Nyugodjon meg, fiatalember, átélem izgalmukat, 9-re ott leszek!

Elköszönnek, s kételyek között hazaindulnak. Betartja-e szavát az asszony? Mi lesz, ha mégsem hozza a pénzt?

Másnap, ahogy ígérte, leszámolja az összeget. Érződik, nem először rendezi fia adósságát. A nevében is bocsánatot kér. Az ifjú pár röpköd örömében, s megfogadja: a családtagokon kívül soha többet, senkinek. A 3 hónap után megkapott kamatból még aznap megveszik a dekoratív olasz csillárt. Csaknem 40 éve lakásuk éke. Fényei olykor e régi történetet is felvillantják.

borítóképünk illusztráció