A parajdi só kincsét élvezik a somogyi gyerekek

Régebben sokat jártam Erdélybe, ahol természetesen a parajdi sóbányába is ellátogattam – mondta el Kiss László, aki akkor még nem tudta, hogy mekkora különbség van só és só között. – Már akkor lenyűgözött az illata és az a monumentális felület, amit ott láttam. Erős és meghatározó élmény volt a bányában töltött idő, különösen úgy, hogy kiskoromban én is asztmás voltam. Sok emberrel beszélgettem, akik rendszeresen járnak a bányába gyógyulni, elkezdtem érdeklődni a téma iránt, sokat olvastam róla, így jött az ötlet, hogy kamatoztassam a sóról megszerzett ismereteimet.  

Kiss lászló azt mondja, a sóra nagyon nagy szükségünk van, a mai világban mégis divat mindent pótolni, megváltoztatni, mesterségesen előállítani, így hát már a só sem az igazi. – Nem sokan készítenek hazánkban sófalakat, én úttörő voltam a szakmában – mondta. – Hat évvel ezelőtt készítettem az első mobil sófalat, előtte elvégeztem egy asztalos képzést, hogy a legmegfelelőbb minőségben tudjam kivitelezni. Készítettem azóta szaunákat, dézsákat is, sőt megismertem a só agresszív tulajdonságait is. Több intézmény, óvoda is felkeresett már, hisz a kisgyermekek körében rendszeres a légúti megbetegedés, és a sószobában tartózkodás, alvás mindezen sokat segít. A titok abban rejlik, hogy a levegőben lévő sóvegyületek megnyitják a légutakat és megkönnyítik a légzést köszönhetően annak, hogy a só felszívja a légzőrendszerbe került folyadékokat. 

– Intézményünkben olyan speciális sószoba készült, mely maximálisan a gyerekek igényeihez igazítottak – mondta el Törő Krisztina nagybajomi Mesevár Óvoda vezetője. – Ott tartózkodásuk ideje alatt szabadon játszhatnak, sóhomokozóval, biztonságos, sóhoz illeszkedő játékokkal. E mellett rendelkezésükre állnak az ábrázoláshoz szükséges eszközök, valamint a pedagógusok élőszóval mesélnek, diafilmeket vetítenek. A hatékonysághoz rendszeresen kell a sószobát látogatni, ezért beosztás készült beépítve az óvoda és a bölcsőde napirendjébe.