Áldott föld...

Nem legenda a föld, melyből vétetünk, / törvény, hogy itt születtem. – Fodor András örökérvényű gondolata került ezúttal is a somogyi vármegyenapra invitáló meghívóra. Az ünnepi közgyűlésen az egykori somssichos diák osztályfőnöke, Takáts Gyula Szülőföldemen című, ikonikus verse is elhangzott a somogytarnócai születésű Papp János előadásában. A strófákra a jutai Kószó András drónfelvételeiből született lenyűgöző kompozíció. Sarkadi Kiss János, a kaposvári Csiky Gergely Színház vezető művésze Áprily Lajos A csavargó a halálra gondol című versével ejtett gondolkodóba bennünket: „Ha menni kell, vállamról rongyruhámat / egy rántással elhullathatom, / sarum szíja sem marad velem. / Uram, utálni nem tudom világod, / de indulhatok, amikor kívánod, / igéd szerint: egészen meztelen.” A nagybajomi gyökereire oly büszke színésznő, Ivancsics Ilona József Attilával hívta melegedni az embereket, s Wass Alberttel motivált további építkezésre… 
Mindig jó, de szombaton különösen jó volt somogyinak lenni. A Vízkereszt napi címeradományozásra emlékező közgyűlés múltat, jelent és jövőt ölelt össze, s nemcsak a lírával; Nagy János államtitkár által is kiemelve: Somogyország a bátrak földje, áldott vidék, melynek legnagyobb kincse a népe. Az elismerésben részesülők életműve, hittel, lelkesedéssel végzett közösségteremtő, művészeti, iskolai vagy éppen gyógyító tevékenysége is ezt igazolja. 
Emelkedettség, megrendültség, öröm, csipetnyi humor és derű tette még „életesebbé” az ünnepet, s ehhez az államtitkár mondandója is hozzájárult – nagyívű, közvetlen hangú beszédében nem megfeledkezve nagy elődökről – köztük Noszlopyról, Nagy Imréről és Boross Péterről, s egyik jellegzetes szavunkról, a rossebről... 
Az Úrtól további áldást kért e vidékre és az itt élőkre. Majoros Bernadett, a kaposvári Nagyboldogasszony Iskolaközpont tanítója pedig a rendezvény végén dallal nyomatékosította: „Bárcsak értenénk a múlt intő szavát, /az égre vésett jelzést, mit csak szívünk lát! (…) Jöhet bármi, te mindig tudd, hogy / áldott itt e föld, (…) Ez az otthonunk. itt kell élnünk, / múltunk és jövőnk, / minden hozzá fűz, / álma bennünk testet ölt. / Jöhet ezer új barát, / sose keress új hazát!