Ami örök…

A mindennapok hullámverésében, közéleti és munkahelyi acsarkodások közepette, az irigység bénító valóságában és a mesterséges intelligencia tolakodó jelenlétében szerencsére olykor felötlik bennünk: arra kellene fókuszálni, ami embervoltunk lényege. Ami kiemel bennünket az ösztönlétből. Szóval azzal a hasznosuló szellemi tőkével illene jól sáfárkodnunk, ami (még) befogadható számunkra. A körülöttünk lévő kulturális, néprajzi, szépirodalmi, színházi, zenei, képző- és iparművészeti értékekre, film-, úti, gasztronómiai, szabadidős és sportélményekre gondolok, amelyek színesebbé, szenvedélyessé, s ezzel együtt teljesebbé tehetik szűkre szabott életünket. Amelyek örökre belénk ivódnak, és személyiségünk, intellektusunk részévé válva, közvetlen környezetünkre is hatással lehetnek. 
Szerencsére Somogyban is bőséges a kínálat e téren. A művelődésszervezők java hónapról hónapra olyan programválasztékkal rukkol elő, amely nemcsak a keresletre figyel, hanem arra a minőségi többletre törekszik, amellyel szeretné „megbombázni” a nagyérdeműt. Merthogy az ember mentális és érzelmi állapotának egyaránt jót tesz, ha elrugaszkodik a megszokottól. Érdemes folyamatosan emelni a „mércét”, s valóban maradandó élményekkel „felturbózni” a mindennapokat. Úgy, ahogy a MÁV Szimfonikusok a színházban vagy Bősze Ádám és a kaposvári zeneiskola növendékei tették a minap. A név, az itt és most élménye sokáig megmarad. Ahogy a néhány napja elhunyt Hunya alakításainak és intelmeinek sorát, Jakab professzor okfejtéseit is őrzi a kollektív emlékezet. Vagy Dévényi Zoltán, a Balaton Füszért néhai vezérigazgatójának ötletét, amikor Grétsy professzort, a nemrég eltemetett jeles nyelvművelőt hívta nyelvi illemtanórára a nagyvállalathoz, hogy a pult mögött állók megtudják, miként kell helyesen beszélniük a vevőkkel… 
Közhely ugyan, de igaz: változnak az idők, ám érdemes az örök nyomába eredni, amely minden időben igazodási pontot jelenthet a szebbre, jobbra, tökéletesebbre vágyó emberiségnek.