Öregedő gondok

A folyamatosan növekedő életszínvonal egy igazán örömteli hatását is élvezhetjük. A jobb életkörülmények, a korában elfogadható szintű egészségügyi rendszer következményeként folyamatosan nő az átlagéletkor is. Van-e örömtelibb, mint azt olvasni, hogy tovább élünk? Hisz egy életünk van, és igazán nem mindegy, hogy az milyen hosszú. Rögtön utána persze odafordul figyelmünk arra is, hogy az mennyire tartalmas. Egyenlőségjelet kellene tenni a két megközelítés felé, nem csupán relációjeleket. Mert valóban tovább élünk, mint mondjuk 200 éve, de az egészségügyi állapotunk közben olyan mértékben romlik le, hogy sokszor átok az öregkor, semmint áldás. Nem meglepő, hogy Somogyban is folyamatosan nő a várólista az öregotthonokba, hisz hiába a magas kor, ha állandó figyelemre volna szükség egészségünk miatt. 
Nincs könnyű helyzetben, akinek idős rokonait kell ápolnia. Sokszor nincs is rá felkészítve az ember, önmagunk fenntartása is sok időt és energiát emészt fel. Így érhető módon a megoldást az egészségügyi-szociális háló sűrűbb szövete adhatná. Csodát viszont aligha lehet tenni, nem véletlenül szorgalmazzák a törvényhozói szinteken is a család mind nagyobb szerepvállalását az idős hozzátartozók ápolásában. 
Megoldhatatlannak látszó egyenletnek tűnik a probléma, pedig csak az eredményen tépelődünk. Kulcsmomentum lehet, hogy legkésőbb már életünk derekán el kell kezdenünk azon dolgozni, hogy az öregkort ne csak megéljük, de azt legyen erőnk tartalommal is feltölteni. 
 

Hiába a magas kor, ha állandó figyelemre van szükségünk