Szeretetet és örömöt hordoznak az önkéntesek

– Honnan az elköteleződés a szegények, az elesettek, a rászorulók iránt? A családból ered? 
– Vallom: minden gyerekben megvan a jóság és a jótettekre való készség. Nekem nagyon jó, szeretetteljes szülői háttér adatott, amiért végtelenül hálás vagyok. Minden nehéz helyzetet meg tudtunk beszélni, még azokat is, amelyeket én rontottam el. Mindig feltétel nélkül szerettek, az egymás közötti szeretetkapcsolat ma sincs másként. Hogy mi inspirált a szeretetszolgálatos munkára? A családban megtapasztalt szeretet. Sok szeretetet kaptam és kapok, így van miből adni, és mivel adok, gyakran kapok magam is, s ez motivál. Szülőknek, nevelőknek nagy a felelőssége abban, hogy a gyerekek boldogok legyenek, szeretetet kapjanak, mert Kodály Zoltánnal együtt vallom, hogy „csak boldog gyermekből lehet boldog felnőtt”. 

– Öt éve múlt, hogy Tabon létrejött az Egyházmegyei Karitász helyi szervezete. Könnyen ment a tagtoborzás? 
– Tizenhárman kezdtük a munkát, ma 45 önkéntesünk és 15 láthatatlan önkéntesünk van, akik napi imafelajánlásaikkal támogatnak bennünket. Amikor egy közösség virul, akkor minden könnyen megy. A helyiek látják és értékelik munkánkat és örömmel csatlakoznak hozzánk; nem is emlékszem olyanra, hogy aktív toborzást kellett volna tartanunk. Ez pedig a legnagyobb elismerése a tevékenységünknek és közösségünknek. 

– Milyen feladatok vártak-várnak a csoportra? 
– A Katolikus Karitásznak alapvetően 8 fő tevékenységi köre van. Tekintettel arra, hogy plébániánknak székhelyéül szolgáló Tab, Somogy vármegye legkisebb járási központja, nálunk ebből a következő fókuszcsoportok jelennek meg: idősek és betegek, rászoruló családok, hátrányos helyzetű kisebbségek, illetve ezek különböző variációi. Önkéntes munkánkkal szeretetet és örömöt viszünk oda, ahol erre szükség van. Tisztában vagyunk azzal, hogy csomagjaink, támogatásaink nem emelnek ki senkit a maradandóan rossz körülményeiből, de adnak egy lökést a folytatáshoz, az elinduláshoz. Amikor már mindent felemészt a gond és a köd, biztató hang, gondoskodó kéz vagyunk; hálót adunk a halfogáshoz, de elvárjuk, hogy támogatottjaink is tegyék bele a maguk részét, hogy jobb kilátásokkal rendelkezzenek. 

– Ki ad szakmai útmutatást? 
– A Katolikus Karitász nemzetközi szeretetszolgálat, amelybe a Kaposvári Egyházmegyei Karitász Központon keresztül kapcsolódunk. Plébániai szinten Sifter Gergely plébános atyától, egyházmegyei szinten pedig Feketéné Szabó Márta igazgatónőtől és munkatársaitól kapunk megfelelő segítséget és iránymutatást. 

– Milyen kérésekkel keresik fel önöket leggyakrabban? 
– Egészen hétköznapi és szívfacsaró kérések is érkeznek hozzánk. Valójában a kérdező számára mindig fontos a kérés, legyen bármiről szó. Mi is így kezelünk minden megkeresést, de értek már bennünket meglepetések, amikor nem kéréssel, hanem követeléssel szembesültünk. Ez elveszi az önkéntesek kedvét, rombolja a morált. Sajnos nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy ez a szervezet helyi szinten kizárólag adományokból tartja fenn magát, segítünk amikor csak tudunk, de van, hogy ehhez nekünk is segítőket kell találni. 

– Minden rászoruló számíthat segítségre? 
– A Tabi Plébánia területére terjed ki az illetékességünk, de ha valaki kapcsolatban van a plébánia bármely szervezetével, a Szent Gellért Római Katolikus Iskolával és Óvodával, vagy bárhogy kötődik hozzánk, segítünk, ha tudunk. 

– Az önkéntesség egyre inkább felértékelődik napjainkban. Honnan szakít időt rá? 
– Szeretek hatékony lenni. Nekem sincs egy másodperccel sem több időm, mint bárki másnak. Nem halogatom a tennivalóimat, ezért e-mailezek, és ha kell, telefonálok jövet-menet, amikor erre lehetőségem van. A személyes egyeztetéseket, megbeszéléseket, üléseket és programokat pedig próbálom időben leszervezni és aktívan kihasználni. Nem szeretem rabolni se a saját, se más idejét. Általában ez sikerül, amikor meg nem, akkor kezdődik egy új nap. 

– S teszi ezt úgy, hogy Budapesten dolgozik... 
– Igen, a mindennapokban valóban a Semmelweis Egyetem Egyetemi Gyógyszertár Gyógyszerügyi Szervezési Intézetének szakgyógyszerészeként dolgozom. Ugyan nem minden hétvégén vagyok Tabon, de akkor mindig, amikor a Karitásznak szüksége van rám. Szerencsés a helyzetem, mert olyan a csoportom, amellyel lehet együtt dolgozni; ahol a kimondott szónak ereje van, ahol a megállapodást nem rúgják fel, ahol a csapatszellem alap. Így minden a megbeszéltek alapján valósulhat meg. Az a közösség halála, amikor egy-egy feladat a végletekig személyfüggő. Számomra öröm annak a tudata, hogy a velem megbeszélt módon, a jelenlétem nélkül is szépen, rendben lezajlik egy-egy akciónk. Amikor munka van, akkor nincs sok különbség hétköznap és hétvége között, mindenki azt csinálja, amiben a legjobb. Ennek koordinálása pedig végső soron az én kezemben van hétköznap és hétvégén is... 

– A Kaposvári Egyházmegye 30. születésnapjára szervezett, tavalyi kerekasztal-beszélgetésen úgy nyilatkozott: szeretnének fiatalítani. Sikerült? 
– Valójában fiatalos, frissen nyugdíjba ment önkéntesekből szeretnék többet. Csoportunk átlag életkora jelenleg 50,3 év. Ez kimondottan jó. Ebből is látszik, hogy a csoport fiatalos. Éppen ez a nehéz; egy kezemen megszámolom a munkaidőben befogható önkénteseket, úgyhogy ezen a téren még akad tennivalóm. 

– Melyek a tabi karitász szervezet erősségei? 
– A közösség, a sok jó önkéntes és láthatatlan önkéntes, valamint a csoport szemlélete. Ezen kívül az egyházmegyei fenntartású katolikus iskola és óvoda is nagy támaszpont; velük sikerült elindítanunk a Kaposvári Egyházmegyében elsőként a karitász gyermek és ifjúsági mozgalmát, a Caritas Junior programot, közel 30 alsó és felső tagozatos diákkal, Nagy-Kálsecz Mariann és Pulicsné Jani Veronika junior csapatvezető, pedagógus önkéntesekkel. 

– Egy közösség akkor marad sokáig életképes, ha időről időre olyan programokon is összegyűlnek a tagok, amelyeken nem a munkáról, a feladatokról esik szó. Vannak ilyen együttlétek, ahol töltődik a lélek? 
– Ez így igaz; törekszem arra, hogy évente több alkalommal is összehívjam csoportomat, hogy találkozzunk, beszélgessünk, és ezzel a leghatékonyabban építsük a közösségünket. Ezt a célt szolgálják a sérsekszőlősi plébániai karitásznapunk, az andocsi gyalogos zarándoklataink, az alapítási évfordulóink és a buszos kirándulásaink.

Megtanulható az irgalmas szeretet, de befogadó szív és elme szükséges hozzá 

Vajda Péter nagyanyja azt szokta mondani, nem szégyen tanulni, és milyen igaza volt! Unokája szerint is minden tanulható ebben a világban. Az irgalmas szeretet is, csak az nem mindegy, hogy kitől, s mit tanulunk. Nem mindegy, hogy „tanulgatunk” vagy keményen belevetjük magunkat a tanulásba. Nem szégyen tanulni sem gyermekként, sem felnőttként, nyugdíjasként, de erre csak azok képesek, akiknek befogadó a szíve és az elméje. Ilyenek például azok az idősek, akik hajlandóak megtanulni és alkalmazni a modern technikai eszközöket, például az ő életüket is megkönnyítő QR-kódos csekkbefizetést. Az irgalmas szeretet persze akkor jó, ha őszinte és belülről fakad. Hogy ez az érzés természetes legyen, erre nevelni, „tanítani” kell a gyerekeket már egészen kicsi korban. A felnőttek pedig saját magukat nevelhetik, faraghatják, ahogy a fafaragó a fát…