Bolti szarkák

Saját szememmel láttam, amint egy kaposvári boltban egy asszony a szoknyája alá dugta el az árut. Korábbi munkahelyemen olyan gyereket is lopáson kaptam, aki még ötéves sem volt. Szenvtelenül, a szemem láttára dugta zsebébe az édességet. Majd odafordult hozzám és megkérdezte, hogy mit nézek. Mintha a lopás a világ legtermészetesebb dolga lenne. Persze az anyukájának jeleztem a lopás tényét, aki jól lehordta az enyves kezű kicsit, jóllehet ez csak színház volt a tettenérés miatt. Ebben az üzletben nap mint nap küzdeni kellett a bolti szarkákkal, akik legtöbbször gyerekek voltak. A nagyobb boltokban is hasonló lehet a helyzet, esetleg ott a biztonsági kapu visszatartó erő lehet. 

Azért, mert valaki szegény, nem muszáj tolvajjá válnia

Persze lehet sajnálni, hogy „szegényeknek biztos nem telik ételre”. Ám azért, mert valaki szegény, nem muszáj tolvajjá válnia. Azzal, hogy valakitől elvesszük azt, amiért megdolgozott, nem teljesítményt mutatunk fel, csak a lehető legmélyebbre süllyedünk. Még akkor is, ha ezeknek a fiataloknak nincs más esélyük, mint szüleik nyomdokába lépni, hiszen jó példát életükben nem láttak, csak azt, hogy az élelmiszerbolt nem más, mint egy végtelen éléskamra, ahonnan bármit el lehet emelni, mert sosem fogy ki. A világ azonban nem így működik, de a bolti tolvajok addig nem jönnek erre rá, amíg a rendőrséggel nem néznek farkasszemet tetteikért.