Igyekszik az ég közelében élni, hogy létra legyen hittanosainak

– Honnan ered a pályaorientáció? Családjától milyen megerősítést kapott a hitélet terén? 
– Szerencsés vagyok. Mondhatnám, hogy a hittanárság a véremben van. Anyai dédapám tanította meg írni Fekete Istvánt – szerintem jól sikerült neki –, és a dédanyai ág rokonságban áll Mindszenty Józseffel. Nagyszüleim évtizedeken át voltak néptanítók egy kicsi somogyi faluban, ráadásul szüleimmel pocaklakó korom óta jártam vasárnaponként templomba. Tehát mondhatom azt is: könnyű dolgom volt. Amikor első osztályos lettem, a Szent Imre-templomi hittanra is elvittek a szüleim. Nagyon szerettem járni, és amit ott tanultam, másnap délután a napköziben szépen el is meséltem az osztálytársaimnak. Csakhogy ez még abban az időben nem volt dicsérendő cselekedet, sőt! KISZ-es tanáraim behívatták szüleimet, és megkérték őket: vagy vigyenek másik iskolába, vagy értessék meg velem, hogy nem beszélhetek Istenről az iskolában. Talán innét ered a pályaorientációm. Az igazi oka a Hajszoló és Beton, azaz Balás Béla püspök atya személyisége, előrelátása. 
– A Hajszoló az egyház ifjúsági vezetőképzője, amely metodikájával kellő alapokat ad a lelkes fiataloknak ahhoz, hogy a rájuk bízottakkal, kortársaikkal foglalkozzanak, s közösséget építsenek… 
– A Hajszoló tett azzá, ami vagyok, s ma is nagy szeretettel és hálával gondolok azokra a papokra, akik ezen az úton segítettek. Pázmány Lajos atya a Szent Imre-templomban olvasott fel egy, a SZÍV újságban megjelent, számomra motiváló erővel ható cikket a gimis hittanon, s a néhány hete elhunyt Páhy János atya, akkori plébánosom is biztatott, hogy jelentkezzem. Beton atya pedig örömmel fogadott. Nagyon jó ötlete volt, hogy a regnumi belső vezetőképző, a Patkoló mintájára elindította országszerte a Hajszolót, vagyis az Országos Katolikus Ifjúsági Vezetőképzőt. Saját tótvázsonyi „hajszolódásom” után részt vehettem a következő andocsi tagozatok képzésében, előbb segédhajtóként, később hajtóként. Az itt szerzett és tanult ismeretek miatt bíztak rám 30 évvel ezelőtt először hittancsoportokat, és aztán szereztem a munkához előbb főiskolai, később egyetemi diplomát. 
– Öt iskolában és három óvodában próbálja a gyerekek közelébe hozni a transzcendens világot, ezentúl hitoktatókat is mentorál. Nem lehet egyszerű közelíteni eget a földhöz. A diákok mennyire motiválhatók? Értik, amiről a hitoktatójuk beszél? 
– Kicsiket jó igazán tanítani. Egyszerű szavakkal, szép történetekkel, Fésűs Éva meséivel. Azokban közel jön az ég a földhöz, ám minden szónál többet ér a példa. Igyekszem közel élni az éghez, hogy létra lehessek a tanítványaimnak. 
– Az orosz–ukrán háború félelemben tartja a diákok egy részét. Erről az osztályfőnökök is tudnának mesélni. A közös ima enyhít valamit e félelmen? 
– Minden alkalommal, ha előkerül a háború témája, a hittanórákon a gyerekekkel imádkozunk. Sok családban szinte állandóan be van kapcsolva a tévé, mint háttérzaj, így a gyerekek válogatás nélkül találkoznak a hírekkel. Nem csak a háború híreivel. Örülök, ha kibeszélik magukból a látottakat, és imádkozunk a bajban lévőkért. Jézusra bízni mindent az imában a legjobb és legfelszabadítóbb dolog. 
– Kamaszok között is tanít. Mennyire kell, lehet „havernak lenni” e korosztályban? 
– Vannak kamaszcsoportjaim, és saját kamasz gyerekeim is, sok kamasz baráttal. Nem szeretek „bratyizni” a tanítványaimmal, de a lányaim rendszeresen „képeznek” az aktuális trendekből, így aztán nem árt képben lenni. Magam is tapasztalom: egy-egy tőlük tanult szófordulat bevetése olykor-olykor kiváltja az elismerést a kamaszokból. Így nyerem meg őket arra, hogy az én mondandómra is figyeljenek. 
– Mely területeken képesek meghökkenteni a tanítványai? 
– Nagyon szélsőségesek. Alapvető dolgokról hiányosak az ismereteik, de ha van egy-egy terület, ami érdekli őket, ott meglepően profik. 
– S állja a sarat? 
– Hát… Nem szégyen a fiatalabbaktól tanulni. Nagyon tudok örülni, ha valaki lelkesedik valami értékes dologért, és arról tud is beszélni. 
– Tavaly a Kaposvári egyházmegye megalapításának 30. évfordulója kapcsán is karakteresen fogalmazott, amikor azt mondta: az egyház vagy közösségi lesz, vagy nem lesz! Tisztában vannak ezzel a papok is? S egyáltalán tudnak-akarnak tenni érte? 
– Szerencsére ismerek olyanokat, akik igen! Rumszauer Miklós atyával 20 éve dolgozom együtt. A többiek meg majd belátják, hogy azoknak van igazuk, akik a közösségi létet támogatják. Az ember közösségre teremtetett. Jézus is gyerekkorában a Szent Család, később az apostolok közösségében élt. Hálás vagyok Istennek, hogy a közösség utáni vágyat felébresztette a saját gyermekeim szívében, és szervezik maguk köré a hasonló gondolkodású és korú társaikat. Felélesztik a hajdan virágzó kaposvári Antióchiát, ami a fiatalok szolgálata fiataloknak. Ez az, ami tudat alatt hiányzik a mai fiataloknak. Imádkozom, hogy sikerüljön a tervük és sokakhoz eljusson a közösségi lét megtapasztalásának öröme. 

Élők a „templomos” kapcsolatai 

Az Arany Rózsafüzér-díjjal elismert hitoktató megosztotta azt is: 

Tantárgy lett a hittan, európai keresztény kultúrát oktató tanóra. Tudom, hogy örülni kell, hogy még legalább erre igénye van a szülőknek, de elszomorít, hogy a hitünk egyik lényege, a vallási közösség egyre inkább elveszik. Nekem jó volt keresztény közösséghez tartozni. Ma is élnek gyerekkori „templomos” baráti kapcsolataim.