Levéltári Esték

2024.03.01. 07:00

Soha nem járt kegyelem a somogyi betyároknak

A somogyi betyárvilágban bizony senki sem kapott kegyelmet. A korabeli igazságszolgáltatásról és a bűnüldözésről Lesz Éva főlevéltáros tartott előadást, ezzel kezdetét vette a kaposvári levéltári esték 2024-es évada, melyet Polgár Tamás igazgató nyitott meg az MNL Somogy Vármegyei levéltárában kedden este.

Kovács Gábor László

Fotó: Pozsgai Ákos

Kiszélesítették az erdei utakat, kivágták az út menti fákat, hogy az utazók védekezzenek, mert olyan sok volt a betyár Somogyban a XIX. század második felében. Minden somogyi faluban kapott a bíró egy dobot, és azt kellett ütni, hogy a falusiak a megtámadottak segítségére siessenek, ellenkező esetben a falunak kellett megtérítenie a bűnözők okozta kárt. Végül 1864-ben a félreeső helyen lévő csárdákat is lebontották, a somogyi 175 vendéglátóhelyből 48-at találtak gyanúsnak. 
A kaposszerdahelyi Barna csárda lebontásakor egy csontvázat találtak a falban. Kiderült, hogy Kara Miska bandájának pénztárosa végezte így, mert fel akarta adni a társait, és megtartani a zsákmányt. A betyárok összegyűjtött 4 ezer forintja azonban örökre eltűnt. Nem volt ez kis pénz, amikor a legjobban fizetett állami alkalmazott a somogyi hóhér volt, évi 200 forintos fizetéssel. A pandúrok viszont kiegészíthették a bérüket, mert egy élő betyárért 50, egy halottért 25 forint fejpénzt kaptak. 

A legjobban fizetett korabeli alkalmazott a vármegyei hóhér volt.

– Számtalan kínzásnak és kivégzési módnak vetették alá a kézre kerített betyárokat – mondta Lesz Éva az előadásában. 
– Kegyelmet csak az 1800 as évek vége felé adtak, mert a vármegye nem tudott mestervizsgával rendelkező hóhért kiállítani. A korabeli kemény börtönviszonyok között azonban a szabadságvesztés is felért egy halálos ítélettel. Napi 56 dekagramm kenyeret és mindössze egy kancsó vizet adtak a láncon tartott raboknak, de annak is felszámították az árát. 
A korszakból a somogyi levéltárban 120 peres iratot őriznek 17 nagy dobozban, közte olyan más bűnökért is elítéltekét, mint a káromkodás. 1860 és 1865 között 80 embert akasztottak fel, köztük 26 orgazdát. Két nő is a bitón végezte, mert a betyárokkal tartott fenn bűnös viszonyt. Büntetés járt annak is, aki étellel, itallal, szállással, vagy akár információval segítette a betyárokat, de akkor is megbüntették az illetőt, ha látta a betyárokat, de nem jelentette a hatóságnak. 

Az állami bűnüldöző szervek miatt alkonyult be a somogyi betyárvilágnak

A betyárbandák két-három, esetleg öt évig működtek, előbb-utóbb felszámolták őket, pedig a bűnüldözők sem voltak jó helyzetben. Somogyban 155 pandúr volt, de a betyárok jobb minőségű fegyvereket zsákmányoltak, mint a hatóságé volt, ezért 5-6 szoros túl­erővel szemben is simán tudták tartani magukat a somogyi rengetegben. Főként pásztorokból lettek betyárok, mert a juhászok és kanászok megdézsmálták a rájuk bízott földesúri vagyont, és elmenekültek a büntetés elől, de katonaszökevények, sőt néhány kisnemes is volt, aki beállt betyárnak. A kiegyezést követően társadalmi változások következtek be, egyre több erdőt irtottak ki a földművelés miatt, lecsapolták a mocsarakat, ezzel megszűnt a betyárok élettere. Központi bűnüldöző szervek alakultak, így aztán a somogyi betyárvilágnak bealkonyult. 


 

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában