Somogyból jeles

Somogyjádtól Nagyatádon, Siófokon, Babócsán, Mesztegnyőn és Kaposváron át Somogyudvarhelyig tizenhárom általános, illetve középiskolás csapat versengett tegnap a Vármegyeházán. Tudásuk mellett lokálpatriotizmusukról is számot adtak a legkülönfélébb feladatok kapcsán, s nemcsak a döntő, hanem az elődöntők során is. A vármegye önkormányzata – immár másodszor – identitás-, szellemi és lelki immunerősítőnek szánta a vetélkedősorozatot, amely nem hagyta tétlenkedni az ifjakat. „Beküldendőként” remek plakátok, kisfilmek készültek, de szívhez szóló vallomások is születtek arról, mit jelent számukra Somogy, a szülőföld. Ezúttal is az értéktár kincsei kerültek premier plánba, megelevenítve néhai kiváló írókat, költőket, festőművészeket, akiknek életműve, szent elköteleződése nélkül nem lenne Somogy Somogy. 

Színes feladatok mozgatták az agyat, de a látvány is megbabonázta a résztvevő csapatokat. A Zselici Csillagparkban rendezett, korábban tartott elődöntőn éppúgy, mint a Rippl-Rónai Múzeum kiállításain. Huszti Gábor vármegyei alelnök, a hagyományteremtő szándékkal meghirdetett vetélkedő ötletgazdája, remek érzékkel állította össze a pazar kérdéssort – az elődöntőkön két szennai táncospárt, s a döntőn pedig az ismert huszárokat, Máj Pétert és Stéger Bélát, illetve Husi Gyula népzenészt is bevonva a feladatokba. Múlt és jelen, szokás és virtus ölelkezett össze az elmúlt hetekben, miközben a szellem is pallérozódott. Köszönhető a fiatalok eltökéltségének, illetve a felkészítő tanárok gondos munkájának. 

Zsűritagként úgy vélem: a tudás mérlegére álló diákok mindegyike jelesre vizsgázott tegnap Somogyból, a fiait ugyan elengedő, de mindig visszaváró, tájaival, néphagyományaival, dalaival, táncaival, építészeti, szakrális, kulturális és természeti örökségével hívogató vármegyéből. Igaz, hogy ez a jeles nem kerül be az év végi bizonyítványba, de a lelkekbe igen. 
Mégpedig örökre fogó tintával.