Szőke Panniról mezítláb mesélt a színészosztály

Fándly Csaba és Kelemen József másodéves színészosztálya Johnny Gold and the Sixteens című vizsgaelőadásán Arany-balladák elevenedtek meg az ifjak által. Szó és mozdulat kapaszkodott egybe, s egyik se volt alárendelve a másiknak. Katartikus erővel hatott a míves magyar nyelv és fergeteges, gyakran akrobatikus elemekkel vegyített tánc – adekvát zenei kísérettel. Arany szépséges, s jól érthető szövegei röpítették a nézőt a „balladai homályba”, amely azért lényeges, mert e produkció igazolta: nincsenek artikulációs problémái a növendékeknek. 
Takács Judit koreográfiája olyan volt, mint egy ezer szállal szőtt, míves szőnyeg, a szereplők elementáris erővel ható tánca pedig jól láttatta a lényeget: életünk hullámverését, melyben bőséges szerep jut kellemnek, bájnak, szeretetnek, szerelemnek, de ármánynak, gyűlöletnek, gyiloknak és tébolynak is. A csaknem másfél tucat ismert és kevésbé ismert ballada tiszta forrásként tört fel, s a szellemi koncentráció gyakran különös fizikai erőkifejtéssel párosult; olykor lengésben, mozgásban, vállon egyensúlyozva hangzott el egy-egy strófa, s így még elementárisabb lehetett a hatás, a narratíva. 
A főleg fiatalokból álló publikum pillanatig sem érezte avíttnak a XIX. századi lírát, amelyet egyszerű, pasztellszínű ruhába bújt mezítlábas színinövendékek közvetítettek a XXI. század közönségének. A tánc tovább fokozta a történetmesélést, az érzelmi hullámzást, légyen szó Ágnes asszonyról, Bárczi Benőről, Dalos Esztiről, Rozgonyinéről vagy éppen Szőke Panniról, ki felmegy Pestre… 
Bűn, bűnhődés, vergődés, halál járt kézen fogva Arany költészetében – megidézve a skót és a székely népballadák világát, melyek oly közel álltak a költőhöz. Kései utódaihoz, a közönség előtt jelesre vizsgázó ifjakhoz is, akik fergeteges jelenléttel hozták közelünkbe az adott kort, s mutatták meg kiemelkedő teljesítményükkel a koroktól független érzéseket. 

Örömteli ajándékot kaptunk 

A szereplők mindegyikére büszkék lehetnek tanáraik. Mi pedig abban bízunk: a MATE Kaposvári Campusának színészjelöltjeinek nevével, alakításaival hamarosan találkozunk majd a Csiky nagyszínpadán is. 
Nem volt nehéz belefeledkezni e sodró lendületű előadásba, amely örömteli ajándék volt a nagyhéten. A produkció láttán az volt az érzésem, mind a 16 mezítlábas fiatal főszereplője volt az előadásnak, amelyet szó szerint hátukon vittek, s Arany strófái mellett kimondatlanul is hirdették Petőfi, a költőtárs költészetről vallott igazát: „A költészet nem társalgó-terem,/Hová fecsegni jár a cifra nép,/A társaság szemenszedett paréja;/Több a költészet! olyan épület,/Mely nyitva van boldog-boldogtalannak,/Mindenkinek, ki imádkozni vágy,/Szóval: szentegyház, ahová belépni/Bocskorban sőt mezítláb is szabad.”