Kelemen Lajost József Attila-díjjal ismerték el

– Mit érzett, amikor utolérte a hír: szakmai díjátvételre hivatalos? – kérdeztük a friss József Attila-díjast, akinek életútját számos esszé- és verseskötet jelez.

– A döbbenet erejével hatott – mondta. – Olyanfajta misztikumot éltem át, mint amit az Istennel való kapcsolat adhat. Eléggé apatikus hangulatban voltam, mivel két, egymáshoz elég közeleső balesetből lábadozom, s egy könyökkorrekciós műtétre is van esélyem, s közben rám égtek a feladatok, amikor néhány napja reggel bekapcsoltam a számítógépemet. Áttekintettem az érkezett leveleket, és kissé letargikus állapotban konstatáltam: nincs köztük olyan, amelyre nyomban válaszolni kell. Még ott ültem az íróasztalnál, amikor szemem láttára megérkezett a meghívó. Meseszerű volt, s nagyon örültem.

– Hidas-, Podmaniczky- és Radnóti-díjas, s a közelmúltban megkapta a Somogy Polgáraiért díjat is. Ön hatvannégy esztendős. Hogy látja, jókor érkezett a József Attila-díj?

– Nagy megtiszteltetés számomra, hiszen a legnagyobb magyar közösséget képviselő kormányzat részéről érkezett, elismerve ezzel közel negyvenévi rendszeres irodalmi, publicisztikai munkámat, de az is felvillant bennem, hogy a díjjal együtt nagy súly is rakódott rám. Eddig ugyanis az egyik legmagasabb díj által kinyilvánított elismerés nélkül, bizonyos, a szó megengedő értelmében lazábban, kevesebb felelősséggel írhattam, és legfeljebb a saját írói képemen javíthattam vagy ronthattam a műveimmel. Hogy jókor érkezett-e? Ez viszonyítás kérdése. Neves írók, költők költöztek át úgy a mennyei írószövetségbe, hogy hét-nyolcszori jelölésük ellenére sem jutottak el idáig. Lehet, hogy ha korábban, ötven-ötvenöt éves kor körül megkapták volna, s nem mondjuk nyolcvanhat évesen, akkor az erkölcsi elismerés hatására sokkal több mű születhetett volna tőlük.

– Esszéi, kritikái, versei többek között a Hitel, a Magyar Napló, a Kortárs, a Tiszatáj, Műhely s a Forrás folyóiratokban jelennek meg rendszeresen. Tavaly a Dunántúliak, a Gyeptéglák a füveskönyvemből és a Csakis a minden elég című kötetekkel gazdagodott az életműve. Jelenleg mi van születőben?

– Megpróbálom azt a Iancu Laura, költőről, íróról, etnológusról szóló esszékötetet befejezni, amelybe a még Erdélyben kiadott műveiről szóló írásaim is belekerülnek. Szerencsére a kötet anyagának kilencven százaléka már elkészült.

Elfogja olykor a kétely…

Kelemen Lajos műveiből soha nem hiányzik a transzcendensre való utalás. Azt vallja: „Hinni sok mindenben lehet, de sok mindenben nem érdemes. Én református vagyok, hiszem az eleve elrendelést, és hiszem, hogy a világ Isten műve – és néha félek, hogy Isten jóváhagyása. Egyszer-egyszer elfog a kétely, hogy a világ vakon halad, hiszen elég sok jel utal erre. De ha így van is, Isten akarata ez.”