A nyeregből nem, de a ringlisről leszállította a vírus a lovasíjászt

A domb jól látszott az autóból is, amelyen tizenkét fiatal lovasíjász egymás után lépdelve, fegyelmezetten vezette le a szürke lovakat. A nyugalom, amelyet sugároztak, már messziről is megható, ugyanakkor nemes látványnak hatott. Mindannyian egy szabadtéri pályára tartottak, ahol az eligazításhoz némán felsorakoztak.

A jelenet egy amolyan „gyakorló versenynek” a nyitánya volt, amely felkészítette a tizenéves lovasíjászokat a tavaszi komoly megmérettetésre. Kassai Lajos a tőle megszokott határozottsággal adta ki a feladatokat, majd egy nagy tyúkudvarra tartottunk, ahol néhányan fácskákat ültettek, és segítettek rendbe szedni a területet. Egy dombtetőn álltunk meg, ahonnan csendben, megfelelő távolságból figyelhette, mi zajlik a pályán.

– Jelenleg az utánpótlás-nevelés egy formáját láthatjuk, amelynek nem is maga a versenyzés a lényege. Inkább az a fontos, hogy ezek a tizenéves gyerekek megtanuljanak együttműködni, és azzal hogyan tudják egymást segíteni – mondta Kassai Lajos, miközben az eseményeket figyelte. – Nem az életkornak van jelentősége, hanem a tudásszintjüknek, hogy közösen képesek legyenek feladatokat megoldani. – Szeretem az engem körülvevő embereket. Sokan közülük szinte gyerekként kezdték, és ma már nagypapaként térnek vissza. Hozzák a gyerekeiket, unokáikat – tette hozzá.

– A lovasíjászat a reneszánszát éli, nincs a világnak olyan pontja, ahol ne űznék az általam kialakított szabályrendszer alapján – mesélte a sportág alapítója, aki egy 1993-as televízióinterjúban még azt nyilatkozta, hogy a lovasíjászat egy szűk réteg sportja lehet. – Azok a népek, akiknek erős a saját kultúrájuk iránti elköteleződés, megjelenésükben, viseletükben tükrözik hovatartozásukat a lovasíjászatban is. A japán, a kínai és a török kultúrában, ahol a történelem során amúgy is jelen volt a lovasíjászat, saját viseletükben mutatkoznak a pályán, ám tartalmilag a magyar lovas­íjászat jeleníti meg a lényegét – tette hozzá Kassai Lajos, aki hamarosan maga is történelmet írhat: a lovasíjászatot ugyanis felvették az olimpiai sportágak listájára.

– Létrehoztam egy olyan világszervezetet, amelynek Svájcban van az irodája, és azért Lausanne-t választottam, mert az olimpiai játékok központja. A sportág fejlődése dinamikus, helye van az olimpiákon. A világ különböző pontjain tízezrével űzik, bár annak ellenére, hogy egy igazán nőknek való sportról beszélhetünk, sajnálatos módon még mindig nagyon kevés hölgy űzi versenyszerűen. Pedig maga a mozgás feminin, a ritmus, a harmónia, az egyensúly kifejezetten nőies, és nem követel nagy fizikai erőkifejtést. Csupán készség szintjén kell tudni lovagolni és íjászni, valamint a kettőt ötvözni – magyarázta Kassai Lajos, aki úgy látja, míg saját sportágában a nők létszámát illetően nincs meg az ötven százalék, addig a többi lovassport igencsak elnőiesedett. Arra, hogy a lovasíjászat olimpián szerepeljen, egy kicsit várni kell, mert maga a sportrendezvény megvalósulása is egyre csak tolódik a világjárvány miatt.

– Nekem Isten áldása ez az év. Ha nincs a vírus, nem szállok le a ringlisről. Amikor jött ez az egész, már túl voltam egy dél-afrikai, törökországi, és katari utazáson, valamint visszamondtam egy angliai edzőtábort – mondta a lovas­íjászat megteremtője, akinek tevékenységéhez eddig is hozzá tartozott az utazás, bár saját bevallása szerint nem rajongott érte minden alkalommal.

– 2020 az első olyan év, amikor nem készültem versenyre. Most azt érzem, egy kis levegőhöz jutok végre és a szűkebb környezetemmel foglalkozhatok, ami emberileg pozitívan hat rám. Harminckét éve gondozom ezt a tizenöt hektáros területet. Eljött az ideje, hogy renováljam, felújítsam, rendbe tegyem.

Hamarosan újra gólya érkezik a Kassai családhoz

– Novemberre várjuk a harmadik lányomat – mesélte örömmel. – Kifejezetten lányos apának tartom magam, s imádom a lányaimat – váltott kissé lágyabb hangra Kassai Lajos, aki nem várja el szigorúan, hogy a lányok a lovasíjászatot válasszák. – Ez egy lehetőség nekik. Azt, hogy élnek-e majd vele, ők maguk dönthetik el. A feleségem kiváló táncművész, annak idején ő nyerte meg a Megatánc döntőjét. Nem bánom, ha esetleg azt az irányt választják majd – mondta az édesapa, aki huszonéves volt, amikor első gyermeke született. Saját bevallása alapján teljesen más szemmel nézi most – hosszú évek tapasztalataival a háta mögött – a két éves kislánya fejlődését. – Csodálatos dolog, és gyakran elgondolkodtató is, ahogyan a kisgyermek az őt körülvevő világhoz viszonyul. Gyakran teszem fel a kérdést, hogy bizonyos következtetéseket milyen élethelyzetből szed elő, mert elképesztő, hogy két évesen miket tudnak – mondta. Természetesen a kislány már ült lovon, bivalyon, és legtöbbször a házi kedvenc, félvér vaddisznón is, akit ottjártunkkor gazdájának egy sárgarépával kellett lekenyerezni, hogy látogatásunk végén kiengedjen a kapun, amely előtt éppen eldőlve napfürdőzött.

Újra a Nemzeti Vágtán mutatták meg tudásukat

Dacára a nehéz helyzetnek, amelyet a vírushelyzet okozott a Kassai Lajos Lovasíjász Iskola tagjai részt vettek az idei Nemzeti Vágtán. Az eseményt idén csak televíziós közvetítésen vagy online követhette figyelemmel a közönség, így vigyáztak a szervezők a lósport kedvelőinek egészségére. A vágtáról bővebben ide kattintva olvashatsz.